Haiczl Kálmán: Érsekujvár multjából (Érsekújvár : Winter Zsigmond Fia, 1932)

Érsekujvár török kézre kerül

Ibrahim pasa megfigyelő csapatokat küldött Érsekújvár felé egészen a Zsitváig. Ezek meghallották a Párkány felé menetelő magyar katonaság lovainak dobogását és Ibrahim pasát lóhalálában futva értesítették róla. Forgách Köbölkútra érve megtudta, hogy a törökök a hajóhídon való átkelést már megkezdették. Vissza akart fordulni; de Pio Marchese és német tisztjei a visszavonulást szégyenlették s a támadás mellett döntöttek. Forgách tehát jobb belátása ellenére tovább vonult. Aug. 6-án virradatkor a török előőrsök Forgách seregének közeledését jelentették, aki két oldalról észak és nyugat felöl vonult Párkány felé. ^törökök felkészülve vártak rájuk. Seregük legalább 12.000 emberből állott. Az ütközet reggeli 5—6 órakor kezdődött és változó szerencsével folyt. A magyarok vesztére a hajóhíd az ütközet alatt elkészült és néhány beglerbég csapatával átjöhetett rajta. Magukkal hozták a tevéket és öszvéreket is, amelyek az ágyúzástól megijedve széjjelfutottak és csengetyüikkel, kolompjaikkal a magyarok lovait megbokrositották s ezzel a már-már elért győzelmet vereségre fordították. A lovasság futásnak eredt s ezzel a csata sorsa el is dőlt. Forgáchot 2000 lovas vette üldözőbe és 3 mértföldnyire hajszolta, mig végre a szőgyéni szőlőhegyeknél egy nagy árkot átugorván, szemeik elől eltűnt. A gyalogság majdnem egészen, a lovasságnak is nagy része a harctéren maradt. Köztük volt IIlésházy Ferenc, Szörényi Ferenc, Lippay János és Eszterházy György, esztergomi szt. Istvánról nevezett prépost. Forgáchnak igazoló jelentése sze77