Haiczl Kálmán: Érsekujvár multjából (Érsekújvár : Winter Zsigmond Fia, 1932)

Érsekujvár török kézre kerül

rint

4) a Walter-vértesekből csak 90, a magyar lovasságból 300 menekült meg, a gyalogság ott maradt, a hajdúkból senki sem jött vissza. Közel 700-an estek foglyul, akiknek egy részét leölték, a többieket pedig Budára szállították. Forgách a megmenekült kis csapattal, hogy Lák (?) hegy alján maradt hadikészletét megmentse, az annak őrzésére kirendelt török csapatot megtámadta. A törökök azonban segitségükre siető társaikkal együtt visszaverték őket, mire a hintó-kocsik lovaira felülve Újvár felé elvágtattak. Forgáchnak Újvárba érve első dolga az volt, hogy a két ifjút, akik hamis hírükkel kelepcébe csalták, karóba húzatta. A párkányi vereséget a német tudósítók Forgách és a magyar tisztek harcvágyának irják rovására, Forgách pedig a német vezetőket okolta, akik e vállalkozásba belekényszeritették. Tagadhatatlan, hogy a túlnyomó török haderő, a német vérteseknek és a gyalogságnak megfutamodása a szerencsétlenséget nagyban előmozdította és magát Forgáchot is menekülésre bírta, A törökök közül vagy ezren estek el és igen sokan megsebesültek, közöttük sok előkelő török, mert — miként Forgách irja — «mi is kaptunk ezüst és aranyos szerszámmal díszített tizenkét arabs paripát. Közülünk, hála Isten, egy előkelő lovag vagy magas főtiszt sem esett el. (Hát a fent felsoroltak?) Nekem sem történt más bajom, mint egy gombot lőttek le mellemről.« Rozsnyay Dávid török deák is azt irja, hogy a foglyok kö4) Aug. 12-én küldte fel Bécsbe. Gr. Apponyi Sándor. Hungarica II. 861. 178