Haiczl Kálmán: Egyháztörténelmi emlékek a cseh megszállás korából (Esztergom. [s. n.], 1940)

85 Nemsokat vesztettem vele. A Prágába való utazgatás s az ottani tartózkodás az idegen, sőt ellenséges légkörben sohasem volt Ínyemre. Ez volt egyik oka annak, hogy 1929-ben, amikor a második skrutiniumban mandátumot kaptam volna, szívesen lemondtam róla olyan — nálamnál amúgy is idősebb és érdemesebb — férfiú javára, akit a letartóztatás veszedelme fenyegetett, de a mandátum elnyerésének pillanatában a képviselői menteli jog oltalma alá került. A május hó folyamán lezajlott nemzetgyűlési, országos és járási választások eredményeként leszögezhetjük, hogy az ellenzéki magyar pártok, így az országos ker. szocialista párt — a kormánypártok nagy erőszakoskodása és mesterkedése dacára — a múltban birt mandátumait megtartotta. Az 1935. évnek nevezetes eseményei között külön is meg kell emlékeznünk a jún. 27—30-án Prágában megtartott katolikus kongresszusról, amelynek országos előkészületei már az év tavaszán megkezdődtek. A püspöki kar körlevélben buzdította a papságot és híveket a minél nagyobb számú részvételre. Minthogy a kongresszusnak magyar osztályát is megalakították, a kat. magyarság részt kívánt annak munkálataiból s a komáromi esperesi kerület papsága megragadta az alkalmat, hogy a magyar hívek és papság részéről felmerült óhajoknak és kívánságoknak a kongresszus keretében kifejezést adhasson s azokat a püspöki kar elé juttathassa. A papság az előterjesztett emlékirattal külön értekezletén foglalkozott s a már ismert és még mindig orvoslásra váró panaszokon és sérelmeken kívül felsorakoztatta azokat a panaszokat és sérelmeket is, amelyekről a ker. szocialista párt központja a keleti egyházmegyékből hozzá beérkezett jelentések alapján tudomást szerzett.