Haiczl Kálmán: Egyháztörténelmi emlékek a cseh megszállás korából (Esztergom. [s. n.], 1940)
83 hogy magyar helyekre tót káplánokat küldenek, akik magyarul sem prédikálni, sem gyóntatni nem tudnak, ennélfogva a lelkipásztorkodásnak csak kárára vannak. A magyarnyelvű istentiszteleteket a már említett helyeken kívül újabban Ógyallán, Újgyallán, Jászfaluban, Szemerén, Cseklészen stb. megszüntették. A pozsonyi ker. szoc. munkásegyletben a magyar szentek ismertetéséről szóló előadást ama indokolással tiltották el, hogy a sz. Istvánról szóló előadás a közrendet és békét megzavarná ! A pozsonyi kat. autonóm egyházközségnek, mely 57 kat. iskolaosztályt tart fenn, alapszabályait az egyházi hatóság olykép változtatta meg, hogy a választmány tagjainak egyharmadát az egyházi hatóság nevezi ki. Ennek következményekép az egyházi hatóság a kultuszminiszteri referátus javaslata alapján olyanokat nevezett, ki, akik névleg katolikusok ugyan, de katolikus voltukat tettleg még ki nem mutatták, ellenben a régi őslakó hithű katolikusokból összesen kegyelemből csak kettőt juttattak be. Az egyházi vagyon kezeléséről és hováfordításáról már sok szó esett. A ker. szoc. párt képviselői ez ügyben még 1931-ben interpellációt intéztek a kormányhoz, mely erre csak három év múlva válaszolt. A miniszterelnök válaszában kijelentette, hogy az egyházi vagyont államvagyonnak tekinti s annak használatát az államjognak megfelelőleg velette alá a korlátozásoknak. E válasz újabb interpellációt provokált, amelyet Szüllő Géza és társai ugyanazon évben benyújtottak, mely azonban az előbbihez hasonló eredménytelenséggel járt. Az állami kényszerkezelés az egyházi vagyont több mint 40 millió csehkorona adóssággal terhelte meg, de egyházi és iskolai célokra vajmi keveset fordított belőle, sőt pl. a kassai 3*