Haiczl Kálmán: Egyháztörténelmi emlékek a cseh megszállás korából (Esztergom. [s. n.], 1940)

70 Az 1868. évi 38. tc. 25. §-ának e rosszindulatú magyarázata sok zavarnak vált okozójává s a kat. iskolák fejlesztése a hatóságok ellenzése folytán késedelmet szenvedett, vagy zátonyra jutott. Sok esetben tisztán a polit, községek egyre növekvő eladósodásának köszönhető, hogy kat. iskoláink fennmaradtak. Iskolaszékeink egyre kapták a kormányintéseket, de — talán éppen pénzügyi okokból — maga az állam sem erőszakolta végletekig a dolgokat. A papságnak — különösen oly községekben, ahol az „államalkotó" pártok emberei ültek a képviselőtestületben — kemény munkába került a kat. iskolák fennállását fenyegető veszély elhárítása. Az ő tetszetős érvelésük ugyanis rendszerint az volt, hogy ha már úgyis a politikai község gondoskodik a hitvallásos iskola fenntartásáról, annak vezetésébe is beleszólása legyen. Ezzel sikerült is a könnyen hívő, felületes gondolkodású embereket félrevezetniök. Az egyik nagyközségben pl. megtörtént, hogy a iskolafenntartó község képviselőtestülete a jegyző s a kommunisták biztatásának felülve 2 szavazat ellenében elhatározta, hogy a kat. iskola költségvetését törlik a község költségvetéséből. A plébános erre azt mondta : „A rkat. iskola épülete az egyház tulajdona, afölött a község nem rendelkezik. Ha tehát a képviselőtestület a kat. iskola fenntartását nem vállalja, ám építsen magának új iskolát". Egymásra néztek s újabb szavazással az iskolai költségvetést egyhangúlag elfogadták. A sérelmek ilyen összetorlódása újabb memorandumot eredményezett, amelyet az 1930. okt. 23-án Érsekújvárban egybegyűlt papság magáévá tett. Ebben a szentséges Atyának bejelentettük, hogy szept. 12-én a komáromi kat. internátust és kisszemináriumot ünnepélyesen meg-