Haiczl Kálmán: Egyháztörténelmi emlékek a cseh megszállás korából (Esztergom. [s. n.], 1940)

71 nyitottuk, megjegyezvén azt, hogy az intézet létesítése egyedül a papság és a hívek adakozásából történt és hogy a magyar gimnazista papnövendékek eltartásához az érsekség és az esztergomi szeminárium itteni jószágainak jövedelmeiből egyetlen fillért sem utalnak ki. A fentebb már említett sérelmeinket felsoroltuk, a rozsnyói püspökségnek a kormány által tervbe vett megszüntetése ellen tiltakoztunk. Felhoztuk, hogy a papoknak felszentelésük után az államnyelvből vizsgát kell tenniök tekintet nélkül arra, tudnak-e tótul vagy sem. A vizsga tárgyanyaga sincs megállapítva, hanem az állam által kinevezett vizsgálók tetszése szerinti kérdéseire kell válaszolni. Aki a vizsgán megbukik, kongruát nem kap. A nacionalizmus tulhajtása a nagyszombati szemináriumban annyira megy, hogy a teológia egyes tantárgyait tót nyelven adják elő, a lelkigyakorlatokat tót nyelven tartják s a teológusoknak még azt is megtiltották, hogy sétaközben magyarul beszéljenek egymással. A magyarság helyzetének jellemzésére idéztük Masaryk elnöknek szavait, amelyeket Pozsonyban a kat. papság üdvözlő beszédére intézett. A katolikusok előtt az akatolikusokkal való együttműködésnek szükségességét hangoztatta, ellenben a csehszlovák egyház küldöttségét az állam pártfogásáról biztosította. Végezetül újból a magyar vikariátus létesítését kérelmeztük. A memorandumot szokás szerint Szüllő Géza vitte magával Rómába.