Haiczl Kálmán: Egyháztörténelmi emlékek a cseh megszállás korából (Esztergom. [s. n.], 1940)

24 a kalocsa-bácsi érseki székről ide történt áthelyeztetésének évfordulója. A sz. ritusok Congregatioja az első kérdésre április 27-én, a többi kérdésre július 6-án igenlöleg válaszolt. Mikor a két döntést az apostoli adminisztrátor úrnak bemutatták, az elsőre kijelentette : rendben van. (De mint alább látni fogjuk, ezen is változtattak.) A másikról azonban odanyilatkozott, hogy ez csak elvi döntés, nem praktikus, amennyiben a ritusok szent kongregációja a nagyszombat-római direktóriumnak az ünnepekre vonatkozó részét már előzőleg jóváhagyta ! Vagyis a „lex posterior derogat priori" ez esetben számba nem jő. így az említett ünnepek továbbra is kimaradtak az egyházi naptárból, egyes magyar szentek, mint boldog Margit, szent László, boldog Kinga, szent Gellért és szent Imre ünnepei később visszakerültek. Újabb sérelmet jelentett az anyakönyvi kivonatok nyelvének megállapítása. A régi világban ez gondot nem okozott. A róm. kat. plébániákon az anyakönyveket évszázadokon keresztül latinul, később magyarul is vezették. Láttunk azonban e két nyelven kívül német, tót, horvát, szerb, román anyakönyvi kivonatokat, amelyeket az államhatalom, a bíróságok és egyéb hatóságok elfogadtak és közokiratoknak ismertek el, legfölebb — ha annak szüksége felmerült — a hivatalos tolmácsokkal vagy fordító osztállyal az állam hivatalos nyelvére fordíttattak le. Szlovenszkó teljhatalmú minisztere máskép gondolkodott. Már 1920. nov. 23-án elrendelte, hogy a felekezeti anyakönyvi kivonatok, amenynyiben az állami hivataloktól elismertetnek, közokiratok és következőleg az állam nyelvén kell azokat kiállítani, mert ellenkező esetben az állami hivatalok nem vehetnék azokat figyelembe s