Haiczl Kálmán: Egyháztörténelmi emlékek a cseh megszállás korából (Esztergom. [s. n.], 1940)

22 volt: Directorium Romano-Tyrnaviense, amelyen a magyar papság méltán megütközhetett. Igaz, hogy a Szentszék Nagyszombatban apostoli adminisztraturát létesített, ezzel azonban azt az esztergomi egyházmegye testéből ki nem metszette. Az esztergomi egyházmegye tovább is fennáll, csakhogy egyik részében — az érsek jogainak gyakorlásában akadályozva lévén — apostoli adminisztrátor működik és kormányoz. Ha pedig nagyszombati egyházmegye nincs, úgy római­nagyszombati egyházi naptár sem lehet, valamint a papság a szent mise kánonjában, amikor püspö­kéről megemlékezik, ma is János érsekről em­lékszik meg, mert róla kell megemlékeznie. (A magyar papság egy része túlzott lojalitásból a „Pál" nevet említette, ami erős vitára is szol­gáltatott alkalmat.) A Codex az ilyen apostoli adminisztraturák részére külön székesegyházat és külön székes­káptalant elő nem ír, nem engedélyez, azaz a nagyszombati apostoli adminisztraturának székes­egyháza és székeskáptalana továbbra is Eszter­gomban maradt, miután a Szentszék fenti dek­rétuma értelmében a nagyszombati apóst, admi­nisztratura nem külön egyházmegye, hanem az esztergomi egyházmegyének része (pars Archi­dioecesís Strigoniensis). E székesegyház ünnepeit tehát az egyházmegye szlovenszkói papságának is meg kell tartania. De mi történt ? A székes­egyháznak két védszentje van : Nagy Boldogasz­szony és sz. Adalbert. Mind kettőnek ezen ünnepi minőségjelzése kimaradt, sőt sz. Adalbert napját az őt megillető első rangról (dupl. I. cl.) közön­séges napra fokozták le. Pedig sz. Adalbert cseh származású prágai püspök volt, aki tehát már e címen elnézésre számíthatott volna Csehszlováki­ában! Éppen így kimaradt a székesegyház fel­szentelésének emlékünnepe is. így módosult a

Next

/
Oldalképek
Tartalom