Haiczl Kálmán: Egyháztörténelmi emlékek a cseh megszállás korából (Esztergom. [s. n.], 1940)

15 vannak ilyen kormányreferensek és tanácsosok, de a szlovenszkói egyházügyi kormánytanácsos ama csodabogarak közé tartozott, aki önmaga szabta meg jog- és hatáskörét. A püspökök egyházkormányzati ügyeibe beleavatkozott, a püspökök és papság felett teljes önkénnyel bíráskodott és rendelkezett, saját püspökét, Radnai Farkast — mert őt állítólag mellőzte és üldözte —• az országból kiutasította, plébánosokat elmozdíttatott vagy nyugdíjba helyeztetett stb. A régi magyar világban az egyházkormányzatba nemzetiségi politikát sohasem kevertek, sőt éppen pl. az esztergomi főegyházmegye területén a hívek anyanyelvét mindig kellő figyelemben és védelemben részesítették. Az is bizonyos, hogy a tót származású papság nagy része magyar vidékeken, a magyar származásúak viszont tót vidéken működtek, a nép nyelvét teljesen elsajátították s az istentiszteleti teendőket híveik nyelvén végezték. A megszállás óta az egyházkormányzatba nemzetiségi politikát kevertek és minden egyházi intézkedés e szemszögből történt. A nyelvhatárokon és a vegyesnyelvű plébániákon csakis politikailag „megbízható" lelkészeket tűrtek meg. Miután a nemzetiségi statisztika szerint az esztergomi egyházmegye szlovenszkói részében a katolikus magyarság mindenesetre 45—46 °/o, a németség 4'5—4 6 °/o, a tótság pedig 49—50 %-ot képviselt, jogosan merült fel a kérdés, miért kell a jövendő apostoli adminisztrátor kiválasztásánál csak tót nemzetiségű jelölteknek szerepelniök, a magyar papság teljes kizárásával? Nem lenne-e jogos az a kívánság, hogy ha már Nagyszombatban mindenáron tótnyelvű vikariátus vagy apostoli adminisztrátorság létesül, viszont a magyar katolikus hívek részére, akik Pozsonytól az Ipolyig, Pozsony vármegye nagy részében, Nyitra, Bars és Hont vármegyék déli részeiben,