Haiczl Kálmán: Egyháztörténelmi emlékek a cseh megszállás korából (Esztergom. [s. n.], 1940)

16 Komárom és Esztergom vármegyékben szakadatlan folytonosságban tömörülve laknak, magyar vikariátust vagy apostoli adminisztraturát létesítenének ? Ezeknek a gondolatoknak 1922. év tavaszán a magyar sajtó útján is kifejezést adtam. (Akkoriban igen nehéz és kockázatos dolog volt a lapoknak ilyen irányú cikkeket közölniök.) Időközben egyéb is történt. A csehszlovák tanügyi és nemzetművelődési minisztérium 1922. január 26-án elrendelte, hogy febr. 2., márc. 25. és szept. 8-iki Máriaünnepeken az iskolákban a rendes tanítás megtartandó s az iskolás gyermekek elmaradása az igazolatlan mulasztások közé sorozandó. A rendeletnek kihirdetése nyomán a kat. hívek körében általában zúgolódás és megbotránkozás támadt úgyannyira, hogy az érseki helytartó kénytelen volt a pozsonyi szlovák miniszternél közbenjárni, minek eredményekép a rendelet akkép módosult, hogy ha az iskolás gyermekek ez ünnepnapokon a szülők kívánságára az istentiszteleten való részvétel céljából templomba mennek, a szülők felelősségre nem vonhatók és az iskolás gyermekek iskolai mulasztása igazoltnak tekintendő. Ez természetesen annyit jelentett, hogy e napokon a tanítás szünetelt, miután a katolikus iskolákban egyetlen tanuló sem jelentkezett, — minek következményekép viszont az állami tanfelügyelők kellemetlenkedtek. Közel három évi tárgyalások után végre a nagyszombati apostoli adminisztrátorság ügye eldőlt. A Szentszék 1922. május 29-én apostoli adminisztrátorrá dr. Jantausch Pál nyitraludányi plébánost nevezte ki. Csernoch bíboros hercegprímás — mint maga elmondotta — összesen 46 papot jelölt a Szentszéknek e méltóságra, a csehszlovák kormány azonban egyiket sem találta