Haiczl Kálmán: Egyháztörténelmi emlékek a cseh megszállás korából (Esztergom. [s. n.], 1940)

14 a jogfosztások egész sorozatával akarták végrehajtani. Ez volt a csehszlovák nemzeti szocialisták és a szociáldemokraták álláspontja, amelyet a többi egyházellenes pártok, az agrárok, nemzeti demokraták, kommunisták stb. támogattak. Hogy e programm csak igen csekély részben valósult meg, talán annak tudható be, hogy annak politikai következményeitől ők maguk jobban féltek, mint mi. Az esztergomi, rozsnyói és kassai egyházmegyék rendezése még mindig elintézésre várt. A kormánylapok nagyszombati érsekség vagy püspökség felállítását emlegették, az apostoli adminisztraturáról ugyancsak sokat írtak és beszéltek, a kinevezésnek állítólag már karácsonyra meg kellett volna történnie, de az idő elmúlt és semmi sem történt. Időközben a pápai trónon is változás történt és Szent Péter székét 1922. február 6-án XI. Pius pápa foglalta el. Hogy az új pápa a függő kérdéseket mikép fogja megoldani, senki sem tudta. A helyzet soká jelenlegi állapotában nem maradhatott. Addig azonban dacára annak, hogy a papságot és híveket hermetikusan elzárva tartják, az esztergomi egyházmegye szlovenszkói részének jogos és törvényes főpásztora még mindig Esztergomban székelt. A pozsonyi szlovák minisztériumba beosztott kat. egyházügyi kormánytanácsos jogi helyzete is a papságot napról-napra újabb rébusz elé állította. Medvecky Károly, akit túlzó tót nacionalizmusa miatt a besztercebányai egyházmegyében már a békeidőben ide-oda hánytakvetettek, az államfordulatkor a tót élharcosok közé állott és egyházügyi kormánytanácsosi állásában a magyar papsággal éreztette és szenvedtette el mindazt, amit vele a magyar világban tettek. Igaz, hogy minden országban voltak és