Haiczl Kálmán: Egyháztörténelmi emlékek a cseh megszállás korából (Esztergom. [s. n.], 1940)

13 A magyar papság második emlékirata. A cseh kormány, mely belső politikai programmjának egyik főpontjává az egyháznak az államtól való elválasztását tette, azt továbbra is állandóan a felszínen tartotta, de re'szletes felvilágosításával adós maradt. Masaryk elnök a csehszlovák püspöki kar fogadásakor kijelentette, hogy ő az állam és egyház szétválasztását úgy értelmezi, hogy ezáltal „az erkölcsi haladás előmozdíttassék". Mikép függ össze a szétválasztás az erkölcsi haladással, azt az elméletek nagy embere megmagyarázni elfeledte. Bartošek képviselő indítványa, melyet a nemzetgyűléshez beadott, már részletesebben fejti ki az ő s elvtársai által elképzelt szétválasztás fogalmát. Eszerint az állam és egyház között fennálló minden kapocs megszüntetendő. Az állam egy vallást sem ismer el, egyet sem támogat. Az egyház javai az állam tulajdonába mennek át, a hitvallásos iskolákat államosítják. Az iskolákban vallásos tanításnak helye nincs, oda vallási jelvényeket bevinni nem szabad. A templomok felett a politikai községek rendelkeznek, de a templomoknak vallási használatra való átengedéséhez a kormány engedélye szükséges. Vallási célra adót kivetni nem szabad, a hívek önkéntes adományait és azok felhasználását pedig a kormány ellenőrzi. A vallási társulatok külföldi elöljáróikkal nem érintkezhetnek, következésképen a katolikusok sem állhatnak összeköttetésben egyházuk fejével, a római pápával. A papság templomi és vallásszertartási tevékenysége állami ellenőrzés alatt áll. Nyilvánvaló volt, hogy e javaslat elfogadása és végrehajtása egyértelmű lett volna a legridegebb egyház- és vallásüldözéssel mindössze ama különbséggel, hogy azt nem tűzzel-vassal, hanem