Sebesi Ernő (sajtó alé rend.): Dr. Wallentínyi Samu emlékezete (Eperjes. Minerva, 1933)

Emlékezések

hogy Wallentínyi a szószoros értelmében e városnak volt halottja. Eperjes legnépszerűbb emberének mindenki meg akarta a végtisztességet adni. Wallentínyi vidéki tisztelői közül is igen sokan jöttek el. A koszorúk és virágok özönével borított ravatal, a szószék előtt volt felállítva. A közönség minden részvéte a gyászoló család felé fordult, amint ez a ravatallal szemben fekvő padsorban helyet foglalt. A gyászszertartás, a gyülekezet gyászénekével kezdődött, amely után Fábry Viktor lépett a szószékre. Mindenki érezte, hogy a lelkészben egyszersmind a leghívebb barát is küzd az érzelmek viharzásával, amely fölött csak nehezen tudott úrrá lenni. A mélységes hatást keltő beszéd elhangzása után dr. Treybal Stanislav, a kollégium gimnáziumának igazgatója vett búcsút szép beszédben a megboldogulttól. Dr. Treybal rendkívül meleg hangon, őszinte közvetlenséggel méltatta Wallentínyi tanári működését. Ezután Gömöry János nyug. kol. gimn. igazgató búcsúzott a felejthetetlen jó baráttól és kartárstól a régi kollegák, valamint az ev. magyar gyülekezet egyháztanácsa nevében. Búcsú beszédjében a megboldogult belső lelkivilágával foglalkozott. A gyászszertartás Hajdú Gyula esperes áhitatotkeltő, bensőségteljes igen szép imája után a Daltestvérek remek gyászénekével ért véget. A templomból elinduló s a maga nagyságában lassan kibontakozó gyászmenet felejthetetlen mély benyomást tett a szemlélőre. A koporsót a magyar egyház presbyterei vitték a gyászkocsira, amelyet a gimnázium cserkészei vettek körül. Kint a temetőben óriási közönség jelenlétében dr. Máriássy Béla a Széchenyi-kör nevében méltatta dr. Wallentínyi hervadhatatlan kulturális érdemeit, amelyeket a megboldogult a Széchenyikör felvirágoztatása körül szerzett, mint annak titkára36