Sebesi Ernő (sajtó alé rend.): Dr. Wallentínyi Samu emlékezete (Eperjes. Minerva, 1933)

Emlékezések

D». WaMeHtUufi Samu 1875—1930 1930. június hó 16-ikán kisérte ki utolsó útjára az ev. templomból jelenlegi és volt tanítványainak hü serege, Eperjesnek és környékének impozáns tömege dr. Wallentínyi Samut, a kollégiumi gimnázium tanárát, az ev. egyház főjegyzőjét, a sárosi esperesség jegyzőjét, a hajdan nagyhirü Széchenyi-kör titkárát, az „Eperjesi Lapok" volt szerkesztőjét, a magyar irodalomnak jelentékeny munkását, az egyházi, társadalmi és kulturális életnek fáradhatatlan és lelkes harcosát. Az a mély és őszinte részvét, mely halálakor megnyilvánult, mutatta leginkább azt a nagy vesztességet, mely az ő elköltözésével az ev. egyházat és a társadalmat érte. Dr. Wallentínyi Samu papi család sarja ; élete végéig megőrizte szivében azt a vallásosságot, melyet a szülői ház oltott bele, mindvégig hü maradt ifjúkorának ideáljaihoz s igy egyike lett azoknak a példát mutató férfiaknak, kik azt vallják, hogy Isten legnagyobb ajándéka, az élet, arra kötelez, hogy magukat embertársaik javának szenteljék. Arra az alapra, melyet a szülői ház vetett meg, építette fel a Selmecbányái lyceumban azokat az ideálokat, melyeknek egész életében cselekvő harcosa volt. Mint a budapesti tudományegyetem filozófiai karának hallgatója szerezte meg kitüntetéssel a középiskolai tanári oklevelet a magyar és latin nyelvből és irodalomból s ugyancsak ez az 11