Cseh Béla: Daróctól a Talárig 1919-1939 (Komárom : [s. n.], [s. a.])

96 sát, a büntetett előéletűeknek nem. Ez így ment évről-évre. A lévaiak nem engedtek. A csendőrség jelentett, a bíróság ítélt. A komáromi kerületi bíróság (ez volt a neve a törvényszéknek) minden évben tárgyalt egy ilyen lévai monstre himnuszpert. A két Kersék fiú, a Laici és a Jani, Budaváry László és Beinrohr Dezső párttitkárok, Kovács Jenő kereskedő, Szarka Gyula, Guba János szabók, Turpinszky József kalapos, Lehoczky István borbél} r, Orbán Géza kertész és a leánya, Bozóky Gyula éls a fieLesége, a három Tóth fiú, Géza, Zsigmond és a Feri, Nyíry László, Mikus László főiskolások, Budaváry Béla, valamint Jánossy László, Ilona és Erzsébet és még sokan mások, kiknek neve nem jut az eszembe, minden évben vádlottként szerepeltek a lévai himnuszperekben. így ment ez egészen 1930-ig. Az 1929. évi himnuszper a komáromi kerületi bíróság nyári tanácsa elé került. A per vádlottai lehettek vagy harmincan, férfiak és nők. Csupa ismerős név, rokon és jó­barát. A büntetőtanácsban két cseh nemzetiségű bíró ült. Én voltam a jegyzőkönyvvezető. Az ügyész soviniszta cseh volt. Nagyon kellemetlen volt nekem ebben a himnuszperben jegyző­könyvet vezetni. Hiszen kis híja volt, hogy nem vádlottként szerepeltem ebben a perben. Amikor a bírósághoz mentem, oda­haza úgyis azt beszélték, hogy becseheltem és éreztem, hogy bi­zonyos antagonizmussal viselkednek velem szemben. Nem akar­ták elhinni, hogy a theresienstadti dolog után bíró lehetek. Előző­leg átolvastam az ügyet. A vádlottak beismerték a Himnusz ének­lését. Hiába is tagadták volna. A cseh csendőrök és a lévai rendőrök bizonyították. Semmi hézag, semmi rés, amit tágí­tani lehetne. A vád ült. Hosszas gondolkodás után eszembe ju­tott egy ötlet. Ha sikerül jó, ha nem sikerül másnap bete­get jelentek. Az aktát visszavittem a tanácselnökhöz és elő­adtam néki, hogy én a holnapi tárgyaláson nem vezethetem a jegyzőkönyvet, mert nem akarok egy juszticmord elkövetésében résztvenni. — Mi az, hogy juszticmord elkövetésében résztvenni. — A vádlottak beismerték a Himnusz eléneklését. Maguk is bűnösnek érzik magukat, — válaszolta a cseh tanácselnök. — Igaz, ez áll a jegyzőkönyvekben, de ha tanácselnök úr úgy ismerné a Himnusz-per eredetét, biztosan felmentő ítéletet hozna. A tanácselnök egy felvilágosult prágai ember volt. Tacskó korában csináltak belőle bírósági tanácsost, már 30 éves korá­ban tanácselnök volt. Egy magyar tanítónőnek udvarolt és meg­tanult tőle tökéletesen magyarul. Magyarul tárgyalt és ma­gyarnyelvű ítéleteket is hozott. Bíztam benne. Előadtam, néki, hogy tavaly novemberben én is énekeltem a Himnuszt a hő­sök emlékszobránál, de nem érzem magam bűnösnek, mert egyik dédapám eltűnt a magyar szabadságharcban és talán a

Next

/
Oldalképek
Tartalom