Cseh Béla: Daróctól a Talárig 1919-1939 (Komárom : [s. n.], [s. a.])

88 ügyek vizsgálatánál tüntette ki magát és tanácsost csináltak belőle. A komáromi nagy kémkedési afférnál ő volt a vizsgálóbíró és határtalan magyargyűlöletével megkeserítette a vizsgálati foglyok életét. Oroszlánrésze volt abban, hogy ezek a szerencsétlen emberek olyan drákói Ítéletet kaptak a pozsonyi állambíróságon. Tizenhatan, összesen kétszáztizenhat évet kaptak... — Amint politikai fogolyról volt szó, a büntetőperrendtartásnak az előzetes letartóztatásról és a vizsgálati fogságról szóló rendelkezéseit szinte szadista módon rúgta fel. Nem engedélyezett látogatást, betiltotta a csomagokat, a leveleket, a kintről való étkezést. Védőügyvédeiket, ha valamit kértek, vagy indítványoztak, egyszerűen kirúgta szobájából. Mindenkivel szemben goromba volt, akárcsak a pokróc. Megalomániája a szadizmus határát súrolta, melyről a komáromi volt politikai foglyok: Putz Károly, Wojtowicz Richárd, Zalezsák József, Kóber Hugó, Drélich Rezső, ifj. Kiss József, Bereczky Károly, Patkány András, Bihari László, Púhr Tivadar, Prágai János és társai sokat tudnának beszélni. Mint a járásbíróság vezetője, működését azzal kezdte, hogy megtiltotta a magyar nyelv használatát még az intern érintkezésben is. Ha megtudta, hogy a régi magyar tisztviselők egymás között magyarul beszélgettek, behivatta őket a szobájába és útszéli hangon szidta össze őket. Egyik magyar tisztviselő ellen a magyar beszéd miatt megindította a diszciplináris eljárást, mert a figyelmeztetés dacára tovább is magyarul mert beszélni. A társadalmi életben olyan minden lében kanál féle szerepet töltött be. Krakélersége közismert volt. Képviselő szeretett volna lenni és a cseh-szlovák politikai pártokat úgy változtatgatta, mint más földi halandó a fehérneműjét. Legutóbb a cseh agrárpártnál kötött ki és bekerült a községi képviselőtestületbe. Ebben az időben nem lehetett vele bírni. Túlfűtött sovinizmusában és szereplési viszketegségében a sok cseh és szlovák egyesület mellé alapított egy újabb egyesületet »Hviezdoslav« névvel. Az egyesület keretében cseh-szlovák énekkart szervezett. Ő volt a karmester, pedig annyit sem értett a zenéhez, mint a joghoz. A színtiszta magyar városban nem talált a hivatalnokok között cseh és szlovák nemzetiségű énekeseket, ezért a bíróságon levő magyar tisztviselőket hajtotta be az énekkarba. Ezek azután énekelték a cseh-szlovák nótákat hortobágyi dialektusban. Kész röhej volt. mikor a nem tudom miféle »Jánošík indulóval« bemutatkoztak. Rövidlátásában annyira ment, hogy a soviniszta ünnepségeken demagóg módon nyíltan támadta a magyarságot és az Érsekújváron megjelenő »Slovensky Juh«-ban kész förmedvényekkel állt elő. A »Komáromi Lapok«-ban dr. Kállav Endre többizben megadta neki a megérdemelt választ. A végén már a törvényszéki elnök is megharagudott rá. A járásbíróságon, amenynyire lehetett, kiparíroztuk ostoba rendelkezéseit. A hivatalban dol-