Cseh Béla: Daróctól a Talárig 1919-1939 (Komárom : [s. n.], [s. a.])

89 gozni nem szeretett, vagy talán nem is tudóit. Amit csak lehetett, rám nyomott. Nagyon sok nézeteltérésem volt vele. Kapacitált egyesületébe. Nem léptem be. Az énekkarba már nem is hívott. De talán nem is ezért haragudott rám. Polgári perei voltak. Különböző komáromi cégek perelték és én mint független bíró nem adhattam neki igazat. Az adósságokat nem annyira ő, mint felesége csinálta. Gyatra jogi tudása mellett megcsinálta azt a másik nagy hibát, hogy nyomorúságos bírói fizetésére megnősült. Elvette diákkori szerelmét, egy prágai kiszolgálólányt. Állandóan krajcáros gondjai voltak. Ahogy az életben szokott lenni, a kifutóleány mint a járásbíróság vezetőjének felesége, mint »pani radcová«, nagy dámává futotta ki magát. A flancra, a puccra azonban a kis bírói fizetésből nem tellett. Nyakra-főre csinálta az adósságokat és rövid időn belül a komáromi kereskedők és iparosok réme lelt. Nyugodtan lehetett rájuk mondani, hogy csak kettőnek tartoztak: zsidónak és kereszténynek. Korlátolt butaságukban azt hitték, hogy őket nem lehet bepörölni, ök olyan magasan állnak, hogy a törvény rájuk nem vonatkozik. Ebből datálódott a nagy harag. Barátunk egy héttel a felszabadulás előtt elmenekült Komáromból. Előzőleg azonban a járásbíróságnál mindent összepakkoltatott. Ellopták az írógépeket, nyomtatványokat, a villanyt stb. Még a védőpokrócokat az ablakokból is ellopták. Tiltakozásunkra csendőrökkel fenyegetőzött. A megkínzott politikai foglyok, kiszabadulásuk után halálra keresték, de már csak hült helyét találták. Tévedésből egy másik bírónak verték be a fejét, aki néha helyettesíteni szokta és nem evakuált. Érzem, hogy friss emlékekről nagyon nehéz írni. Az abban szereplő személyek élnek és a nyomtatott betűk iránt nagyon érzékenyek. Hiányzik az a bizonyos harminc-negyven évi távlat. Egy-két történetet mégis elmesélek. Ne vegyék tőlem nagykép űsködésnek, ha igazoló-írásom ebben a második részében röviden kiiérek beteg társadalmunk aktuális problémáira. Nem a mindent lekicsinylő és kritizáló rosszakarat, hanem a segíteni akarás vezet. Objektív leszek és igazságos, ahogy ezt egy bírótól joggal elvárja minden rendes ember. 7. Az évek, melyeket a bíróságon töltöttem kaleidoszkópszerűen futottak. Szokás mondani, hogy az élet a világ legnagyobb regényírója. Sok regénynek utolsó fejezete a bíróságon játszódik le. Hogy jól vagy rosszul, az nem mindég a bíráktól függ. Égj- juszticmordnak látszó esküdtszéki tárgyalás után azt kérdezte tőlem egy újságíró barátom: »Mondd, van itt egyáltalán becsületes ember a rabokon kívül?!« Mit válaszolhattam erre? Az utolsó magyar törvényszéki elnökről beszélték: hogy egy agy on kom p 1 i kál t polgári per elvesztése után magából kikelve le-