Cseh Béla: Daróctól a Talárig 1919-1939 (Komárom : [s. n.], [s. a.])

87 — Mit kerestem volna én a zsidótemplomban? Nem vagyok zsidó — válaszoltam ártatlanul. — De oda volt beosztva! A törvényszéki elnök csinálja a beosztást. Ott tegyen panaszt. — Felvett egy jegyzőkönyvet és felterjesztette a pozsonyi felsőbíróság elnökéhez. Azt hittem, hogy a tábla elnökének több esze lesz. Tévedtem. A tábla elnökétől hivatalos úton kapok egy leiratot, hogy a fegyelmi eljárás kilátásba helyezésével nevezzem meg tanúimat, hogy az állami ünnepségeken résztvettem. A zsinagógáról már nem volt szó. Ezt a vezető járásbíró előtt beismertem. A templombajárás elmulasztása úgylátszik nem volt bűn. Nyilatkozatom, becsületszavam nem volt elég. A tábla elnöke újból leírt, melyben energikus hangon felszólított, hogy tanúimat nevezzem meg. Azt hitte, azért bújok a becsületszó mögé, mert nincsenek tanúim. Gyönyörű kollegialitás. Nagy és lélekemelő bizalom. Másodszori válaszomban közöltem a tábla elnökével, hogy tanúimat csak abban az esetben jelölöm meg, ha megnevezik a feljelentőt. Tiltakoztam az alaptalan vádaskodás miatt és leszögeztem, hogy az igazságügyminiszternél keresek orvoslást, ha ezért az alaptalan hajszáért elégtételt nem kapok. Szentül meg voltam győződve, hogy az ügyet lezártuk. A feljelentőt nem nevezték meg. Megindították a diszciplináris eljárást. A nyomozás megejlésével a vezetőjárásbírót bízták meg. Azt hitték, hogy a kezükben vagyok, de ők is tévedtek. Az ismeretlen feljelentő ellen megtettem a bűnvádi feljelentést. Megneveztem tanúimat, akikkel találkoztam az ünnepélyen. Elfogultsági kifogást emeltem a vezető járásbír ó ellen, agent provokatőrnek neveztem a feljelentőt és ezt mind egy mondatban a vezető járásbíró nevével, válaszom bezártam a következő német idézettel: »Der grösster Lump iin ganzen Land Ist und bleibt der Denunziant.« Hónapok múlva a táblatitkár mesélte egy pozsonyi »heurigerben«, hogy az elnök egész nap ide-oda futkosott a Goethe idézettel. Az akta elintézetlenül hónapokig feküdt az asztalán. Az ismeretlen feljelentőt hivatalosan nem árulták el, mert a spiclirendszer, az alaptalan besúgás felsőbb állami érdek volt. Bűnvádi feljelentésem az ismeretlen feljelentő ellen kinyomozatlanul ugyancsak az irattárba került. 6. A veze lőj árásbíró prototípusa volt azoknak a türelmetlen szlovákoknak, akik sokkal rosszabbak voltak, mint a csehek. Eredetileg ügyvédbojtár volt, de nem bírta letenni a szigorlatokat és a bírósághoz menekült. A bíróságnál nem kellett doktorátus. Ez a félbemaradt jogász mindent gyűlölt, ami magyar. Nyitrán nem tudták használni, elküldték Komáromba. Itt a politikai