Cseh Béla: Daróctól a Talárig 1919-1939 (Komárom : [s. n.], [s. a.])

81 idejéből van egynéhány emlékem. Az emlékek sokkal frissebbek és nem lehetnek olyan változatosak, mint a küzdés korából. A komáromi törvényszéknek, mikor elsőízben kerültem oda, még magyar jellege volt. Ügy a törvényszék elnöke, mint az államügyészség vezetője magyar emberek voltak. Ha átmentünk a tulsóoldali Komáromba az »Ácshoz«, vagy a »Korzóba«, többmire a Rákóczi-induló hangjaival búcsúztunk egy-egy jól sikerült muritól. Az idillnek azonban csakhamar vége lett. Megnehezítették a túloldalra való átjárást és kezdték üldözni a magyar nóták éneklését. Hova-tovább érezhetővé vált a csehszlovák invázió a fiatalabb bírói generáció és hivatalnoki karban. Az idősebb magyar bírákat és hivatalnokokat lassan nyugdíjba küldték. A törvényszék rossz szelleme, a trombitás őrmesterből lett irodaigazgató annyi fáradságot sem vett magának, hogy húsz év alatt megtanuljon magyarul. Ez a zupás leterrorizált mindenkit, féltek tőle nemcsak a hivatalnokok, hanem a bírák is. Tudták róla, hogy afféle politikai megbízott szerepét tölti be a törvényszéken. A hivatalnokok is spicliskedtek. Hízelegtek a zupásnak és mások hulláin próbáltak politikai érdemeket szerezni és ezáltal a szamárlétrán gyorsabban előrejutni. A cseh megszállás után két anekdota forgott a csehekről, melyek a valóságban is megtörténhettek: 1920 elején Szent-Ivány József földbirtokos a prágai Masaryk állomáson hordárért kiabált. Amikor már kikiabálta a tüdejét, megszólalt egy utas: »Uram, itt hiába kiabál hordár után, elmentek Szlovenszkóra hivatalnokoknak«. Pozsonyban az országos hivatalban igen sok hordár lehetett, mert nyáron a hivatalnokok a folyosókon mezítláb szaladgáltak. ' 1 A másik anekdota még jellemzőbb: ha megszületik egy cseh csecsemő, a bábasszony egy pénzdarabot és egy trombitát tesz elébe. Ha az újszülött a trombita után nyúl, akkor muzsikus lesz, ha a pénz után, akkor tolvaj. Mindkét fajtából sokan kerültek Szlovenszkóra. A második fajtából azonban több. Ezek azután mohó kapzsisággal feküdtek rá mindenre és Szlovenszkó gazdasági életét pár év alatt a markukba kaparitották. 2. A magyar bíró végzetszerű hivatást, missziót teljesített a mindent elnyelni akaró szláv tengerben. Nagyon sokszor összeütköztem saját énemmel. Amikor a pozsonyi táblán letettem a bírói rizsgát, azt írtam édesanyámnak, hogy imádkozni fogok, hogy az Isten adjon erőt nékem ahhoz, hogy jobb és igazságosabb ítéleteket tudjak hozni, mint az én prágai hadbíráim. Kértem édesanyámat, hogy imádkozzon ő is. Hivatásnak éreztem a bírói foglalkozást. Fegyencmultam kötelezett erre. A daróctól a talárig nehéz volt az út. Szívem és tudásom maximumát vittem bele