Cseh Béla: Daróctól a Talárig 1919-1939 (Komárom : [s. n.], [s. a.])

80 úgy a tárgyalásokba, mint az ítéletekbe. De nem lehetett. A bíráskodás inkább akkordra felfogadott favágáshoz hasonlított, mint komoly hivataloskodáshoz. A megbolygatott és beteg világ ütődött embere, nálunk agyongyötört idegzetű embereknél keresett menedéket. Egy panasz, vagy egy tömegnapon tárgyalótermem a dühöngő őrültek szobájára hasonlított. Nagyon sokan kérdezték, hogyan bírom ezt? Sajnáltak. Velünk bírákkal a cseh impérium nagyon mostohán bánt. Mindenki elismerte., hogy panaszaink jogosak, de senki sem segített. Állandóan a túlterheltség igája alatt nyögtünk. Nap-nap után tizenöt-húsz ügyet kellett letárgyalni. Egy ügyre még 15 perc sem esett. Szédülő fejjel délután kellett kidolgozni a délelőtt meghozott ítéleteket, elintézni a napi postát, kitűzni az új határnapokat, megkereséseket, elolvlasni a másnapi ügyeket. Amikor az ember tíz-tizenöt órai idegfeszítő munka után későn este kiszédült az utcára, hogy elmenjen egy nagyon olcsó étterembe vacsorázni, még arra is vigyáznia kellett, hogy a délelőtti kliensek közül valamelyik hátulról le ne üsse. Nagyon sokszor úgy éreztem, hogy agyam felmondja a szolgálatot. Minden elsején tudomásomra adták, hogy milyen nyomorult kulija voltam az "államnak. Száz helyre kellett volna fizetnem, de nem tudtam. Pénzünk az nem vol L munkánk annál több. A papírosháborúban a bíróság volt a világ papírkosara. A rendszer egy olyan monstrumhoz hasonlított, mely dögledezésében szennyet izzadt. Nekünk bíráknak, mint a dög montőrjeinek e szennyben kellett turkálnunk, míg az emelvényről le nem fordultunk. Semmire sem haragszom úgy, mint az emberi butaságra. A buta embert nagyon könnyű becsapni és az emberi butaságra nagyon sok gazember épít. A buta emberek találkozóhelye a bíróság. Itt keresnek védelmet és elégtételt a csalókkal és szélhámosokkal szemben. Nehéz a gazembereket megfogni, akik ügyesen megbújnak a paragrafusok útvesztőjében. De még nehezebb büntetni a sokszor saját hibájukon kívül eső okokból történt bűnesetek szenvedő alanyait. Az egyén harcol a jogrendszer ellen. A rendszer bírája az ütközőpont ebben a harcban és akarva tnemakarva, ha a szíve is megfájdul belej a rendszer mellett kell dönteni. Miért? A Szent Kenyér miatt. Az életet azonban megállítani nem 'lehet. Az megy feltartóztathatatlanul a maga útján. Ideig-óráig lehet csak betömni az átszakadt gátakat. Dosztojevszkij remekművében, a »Bűn és bűnhődés «-ben gyönyörűen boncolgatja a bűnöző Baszkolnyikov és Petrovics Porfír vizsgálóbíró nehéz helyzetét és itt írja, hogy: »a jó bíró sohiasem alkalmazkodik feltétlenül a törvényes formaságokhoz, mert a bíró hivatása szabad művészet.« Ebből a típusból nagyon kevés bírót ismertem. A komáromi törvényszéken csak ketten voltunk joggyakorno-