Cseh Béla: Daróctól a Talárig 1919-1939 (Komárom : [s. n.], [s. a.])

78 értőbbeknek és minden tekintetben lojálisabbaknak mutatkoztak, mint az úri osztály leszármazottjai. Jogi diplomával a republikám ban el lehetett helyezkedni. A bíróság nem volt a zsenik találkozóhelye, de melyik állami hivatal az? Megvallom őszintén, egészen máskép képzeltem el a bíró­ságot. Valami földöntúlit láttam benne. Csakhamar rádöbbentem, hogy a gyakorlatban a bíráskodás is csak egy mesterség, még­pedig egy nagyon felelősségteljes és rosszul fizetett mesterség. Pár paragrafus, rangsor és fizetési fokozat. Éveimhez képest úgy rangsorban, mint fizetési fokozatban nagyon rosszul állottam. Éveket veszítettem és későn kerültem úgy a rangsorba, mint a fizetési fokozatba. Kortársaim amikor mint joggyakornok szol­gálni kezdtem, már öt-hat éve járásbírók voltak. SŐt akadt közöttük már törvényszéki bíró is. Nagy volt a bíróhiány. Két évi joggyakornokoskodás után már bírói .vizsgára bocsátottak és a vizsga után pár hétre jött a bírói kinevezés. így 25 éves járásbírók és 28 éves törvényszéki bírók és ügyészek nem tartoz­tak a ritkaságok közé. Nem kell leszögeznem, hogy ez a » csecsemő­bíráskodás« fnagyon sokszor az igazság rovására ment. A leg­többször hiányzott ezekből a fiatalemberekből a kellő komolyság és élettapasztalat ahhoz, hogy embertársaik felett ítéljenek. A jogvédés ideális lehetett a régi rómaiaknál, mikor az advocatus publicus kiállt a fórumra és meggyőződéssel, anyagi érdek nélkül védte a klienseit. Ha megtudták, hogy anyagi hasz­not húzott, kiközösítették a közvédők sorából. Akkor a jogot miagáért a jogért űzték és Justiniánus tételeit nem váltották fel nehéz ezresekre. A bíróságon egy joggyakornok fizetése alig haladta meg az ezer csehkoronát. míg az ügyvédjelöltek két-három ezer koronás havi fizetést kaptak. Eleinte, mint főiskolás, én is próbálkoztam ügyvédi irodába menni. Zsidó fiskálishoz mehettem volna. Keresz­tény ügyvéd a városunkban csak három volt, zsidó tizenhárom. Ez volt körülbelül az arány az összes délszlovenszkói magyar városokban A keresztény ügyvédeknek rosszul ment. Talán féltek, hog}' az ügyvédi vizsga után nyakukra telepszem, vagy talán azt hitték, hogy engem a csehek üldöznek és csak kárt okozhatok hanyatló irodájuknak. Űj, klienseket sem tudtam szállí­tani. mert csak a koldúsbotra jutott kisiparosságnál voltak csa­ládi nexusaim, kiknek sem pénzük, sem kedvük a pereskedéshez nem volt. A pozsonyi táblán még útiköltséget is adtak Komá­romba. Itt joggyakornokoskodtam egy évig. Innen Galántára helyeztek. Galántáról Ipolyságra dobtak. Az ipolysági járásbíró­ságtól rövid időre a pozsonyi államügyészségre tettek. Pozsony­ból mint bíró Dunaszerdahelyre kerültem. A Kisjeruzsálemben (Dunaszerdahelyen) eltöltött három év után újból visszakerültem Komáromba. A cseh uralom alatt eltöltött csaknem tízévi bíráskodásom

Next

/
Oldalképek
Tartalom