Cseh Béla: Daróctól a Talárig 1919-1939 (Komárom : [s. n.], [s. a.])

16 Abban a szobában, ahol voltam, emeltem az életnívót. A mi kis társadalmunk sem fában, sem élelmiszerben nem szenvedett hiányt. Egyik nap azt a parancsot adta az én német őrmesterem, hogy rendezzem be korhűen a »Principkát«, mert jugoszláv vendégek jönnek azt megtekinteni. Princip, Ferenc Ferdinánd trónörökös és feleségének a gyilkosa Theresienstadtban fejezte be életét 1918 április 29-én. A sarajevói törvényszék 1914. évben húsz évi várfogságra ítélte az alig tizennyolc éves diákot. Theresienstadtba hozták, ahol a nyirkos kazamaták pár év alatt végeztek vele. Tűdővészbe esett. Csontjai 1918-tól 1920-ig a theresienstadti rabtemető árkában hevertek. Az államfordulat után Cseh-Szlovákia kiadta a csontjait Jugoszláviának és Sarajevóban 1920 július 22-én, mint nemzeti hőst temették el. Azóta már szobrot is kapott. Ezt onnan tudom, hogy amikor a macedón anarchista meggyilkolta Sándor szerb királyt, egy képeslapban láttam egy szimbolikus képet ezzel a felírással: »Kellett nektek Principnek szobrot emelni?« A macedón anarchistát Marseilleban mindjárt a tett elkövetése után a helyszínen agyoncsapták, míg Principe^ az osztrákmagyar monarchia trónörökösének és feleségének gyilkosát a sarajevói törvényszék csak szabadságvesztésre ítélte. Nem ítélték halálra, még életfogytiglani várfegyházra sem. A cella, ahol Princip raboskodott, a theresienstadti országút baloldalán fekvő II. udvaron volt. Hírhedt rabjáról a »Principka« nevet viselte. Princip állandóan magánzárkában volt, ebben az alig másfélméter széles és két méter hosszú^ nedves és sötét odúban. Ablaka nincs a cellának és a nappali világosság csupán az ajtó feletti tenyérnyi nyíláson merészkedhetik be a szobába. Az ajtó északnak fekszik, napsugarat nem kaphatott a cella. Princip várfogsága alatt állandóan vasban volt. Kezét éjszakára a falhoz láncolták. A vaskarika nyomai még ma is láthatók a priccs feletti falon. A fekvőhelyen kívül volt még a cellában egy ócska bádogedény és egy pad. Ez volt az egész berendezés. A világháború alatt nagyon nyomorúságos volt az ellátás a fegyházakban. Hónapokon keresztül csak levesen és kukoricakenyéren éltek. Húst csupán nagy ünnepeken kaptak a rabok. Princip úgy legyöngült, hogy amikor azzal a bizonyos bádogedénnyel a latrina felé haladt, az udvaron összerogyott. Az őrség részéről a bánásmód aszerint változott vele szemben,, ahogyan a Központi Hatalmak a frontokon álltak. Ha rossz hírek érkeztek, naponta súroltatták Princippel az amúgy is nedves cellát. Fiatal szervezete sokáig ellenállt, de a harmadik évben már vért köpött: megkapta a legveszedelmesebb fegyházi betegséget, a tuberkulózist. 1918 tavaszán bekerült a theresienstadti katonakórház zárt