Cseh Béla: Daróctól a Talárig 1919-1939 (Komárom : [s. n.], [s. a.])
16 osztályára. A cseh orvosok mindent elkövettek, hogy megmentsék, de már nem sikerült. Bekaparták a földbe, mint azt a tíz millió embert, akik miatta a világháború áldozatai lettek. őrmesterem parancsának igyekeztem eleget tenni. Kikerestem a raktárban a legrozsdásabb vödröt, aminek még fedele sem volt. Beállítottam a cellába egy rozoga priccset és egy levegőben lógó lócát. A bilincset és a láncot, amiben Princip volt, már nem találtam. Kikölcsönöztem a kovácsoktól egy másikat, egy sokkal mutatósabbat: nehéz súlyokkal felszereltet, amit belefűztem a falban lévő karikába. Egy petróleumlámpával szagot és hatásvilágítást konstruáltam. A jugoszláv misszió tagjai a cella láttára mélyen megrendültek. A várparancsnok az őrmesternek a cella berendezéséért elismerését fejezte ki. Először és utoljára engem is megdicsértek a csehszlovák hadseregben és ha nem lettem volna a várbörtön lakója, talán még frej terré is kineveznek. Le is fotografáltak. Valóban a panoptikumhoz csak Princip viaszfigurája és az állandóan mellette levő porkoláb hiám rzott. Télire megszűnt a külső munka és behúzódtunk a kazamatákba. Csak a kötelező sétákat végeztük, azokat sem szívesen. Éltük a magunk belső életét a hideg téli hónapokon keresztül és sajnáltuk az ablakaink alatt didergő őrséget. A kályha köré húzódtunk. Vitatkoztunk, veszekedtünk, ahogyan azt az egy szobában tartózkodó emberek szokták. Néha kártyáztunk, míg a lapokat el nem kobozták és órákig tartó sakkpartikat bonyolítottunk le. Minden szobában sakktábla volt kivésve vagy beégetve az asztal hátlapján. A figurák kenyérbélből készültek. Kenyérbélből nemcsak sakkfigurákat, hanem cifra dobozokat és kisebb szobrokat is gyártottunk. A kenyérbelet úgy kellett megrágni, mint ahogyan a tehén a kérődzését megkezdi. A kenyérbél embernyállal keveredve ragadós péppé változott. Babramunka volt s belefáradt az ember állkapcsa. Én csak a kenyérbelet rágtam péppé, a mintázást az öregebb, tehetségesebb rabok végezték. A figurákat különböző színűre festették. Sem a szobrászathoz, sem a festészethez nem értettem. Adtam az anyagot, rágtam a kenyeret. Kaptam a munkámért egy sakkfelszerelést, egy gyönyörű dobozban. Ezt a sakkot kiszabadulásom után odaadtam egy prágai lánynak. Művészi munka volt. Tizenketten dolgoztunk rajta, három hónapon keresztül. Tizen rágtuk a kenyérbelet péppé, ketten pedig figurákká gyúrták a pépet és egy agyoncifrázott dobozt készítettek hozzá, ugyancsak kenyér bél bői. A rabmunka ritka szép példánya volt. A figurák és a doboz szinte törhetetlen volt: kemény, mint a gipsz és nehéz, mint az ólom. Bármely iparművészeti kiállításon megállta volna a helyét. A katonai fegyházban az őrséget a leitmeritzi és a theresienstadti bakaezredek adták, többnyire magyar és ruszin gyerekek.
