Cseh Béla: Daróctól a Talárig 1919-1939 (Komárom : [s. n.], [s. a.])

16 Egy alig huszonkétéves szlovák fiú — ha jól emlékszem, Dirda Istvánnak hívták — politikai fogoly, gyorssorvadást kapott és mellettem halt meg a piszkos rabkórházi szalmazsákon. Csúnya őszi idő volt és bennünket lábadozó betegeket hajtottak ki szerencsétlenül járt társunk sírját megásni. Alig hogy végeztünk, jött a szomorú menet. Két másik rab. akik a kétkerekű hullaszállító kárét húzták a nyakigérő sárban. Utánuk az elmaradhatatlan, megbízható cseh katona, feltűzött szuronnyal. A pap a temető kapujából visszafordult. Amikor a megásott sírhoz értek, minden ceremónia nélkül a gödörbe fordították és bekaparták a gyalulatlan kincstári koporsót. Azóta, ha nagy temetéseket látok, önkénytelen kontrasztkén ü a theresienstadti katonatemető árkában, jeltelen sírokban meghúzódó volt fegyenctársaim jutnak eszembe. Dirda István a »béke« ötödik esztendejében a rövidlátó cseh szóidat cs z ka várbörtönében ártatlanul meghalt szőke szlovák testvérem! Tragédiád sokáig kísértett. Néped felszabadult. Az igazságos Isten keze üldözőidet utolérte. Nyugodjál békében a theresienstadti rabtemetőben! 6. A theresienstadti várbörtönben csendesen őrlődtek a napok. Közben már magam is öreg rab lettem és elértem a legmagasabb katonai fokozatomat: szobaparancsnok lettem az első kategóriába tartozó rabok közt. A patentírozott cseh-szlovák demokrácia azonban még a várbörtönig is elért és csakhamar megszüntették a kategoriázást. Lefokoztak bennünket volt tiszteket és tisztjelölteket és a kategória végleg megszűnt. Ezt a szobaparancsnoki tisztemet azért kaptam, mert rangban és életkorban legifjabb voltam. Alig huszonkét éves kidobott tisztiiskolás. A szobában állandóan tizennyolcan-huszan voltunk. Jöttek-mentek az emberek, akárcsak valami éjjeli menedékhelyen. Volt a szoba lakói között több aktív tiszt is. Legmagasabb sarzsit egy alezredes képviselte, egy volt légionista. Sikkasztott, lefokozták és három évre ítélték. A másik volt aktív tiszt: egy őrnagy. Lelőtte a parancsnokát: tíz évet kapott. Egy vezérkari százados eladta a mozgósítási tervet: húsz évre ítélték. A politikai foglyok közül legjobban Stark főhadnagyra és Weisz törzskapitányra emlékszem. Az 1921-i mozgósítás után kerültek Theresienstadtba. A Habsburg restaurációt készítették elő: tíz évet kaptak. A törzskapitány megőrült a fogságban, a főhadnagy meszet evett és a rabkórházból megszökött Németországba. Onnan küldözgetett üdvözlőlapokat a parancsnokságnak. Szökési kísérletek napirenden voltak, de az őrség ébersége és a környékbeli parasztok csaknem mindég megakadályozták a rabok szökési kísérleteit. Egyízben a legnehezebb ra-