Cseh Béla: Daróctól a Talárig 1919-1939 (Komárom : [s. n.], [s. a.])

16 bok, csupa életfogytiglanosok, kiszedték a falat a mosdó mögött és az egész szoba megszökött. Éjszakánként dolgoztak felváltva, legnagyobb csendben és elővigyázatossággal, hogy az ablak alatt posztoló őrség észre ne vegye. Áruló nem akadt köztük. A szoba lakói mind nehéz emberek voltak. Az éjszaka kiszedett maltert és tégladarabokat, reggel és délben kihordták az udvaron levő latrinába. Amikor a másfél méter széles falban egy akkora nyílás volt, hogy egy ember átvergődhetett rajta, várták a kedvező pillanatot a szökésre. Egy rettenetes novemberi éjszakán puskaropogás riasztott fel álmunkból, majd alsóruhában és mezítláb kikergettek az udvarra és az őrség vizsgálgatni kezdte a falakat. Mikor nálunk nem találtak semmi gyanúsat, jó negyedóra múlva visszaengedtek a szobánkba. Dideregtünk, mint a kocsonya. Mi csak akkor tudtuk meg, hogy a nehéz rabok falat törtek és megszöktek. Szökésük nem sikerült. Alig bújtak ki a lyukon, a sánc tetején szolgálatot teljesítő őr észrevette a szökést és lövöldözni kezdett. Alarmirozták az egész helyőrséget. Bekerítették a menekülő rabokat és még az éjjel vasraverve visszahozták a társaságot és a »Principkába« dugták őket. Nagy diszciplína következett a szökés után a fegyház egész területén. Éjszakánként többször berontottak a szobákba, megszámoltak bennünket, megvizsgálták a falakat, erősebb villanykörtéket szereltek föl, megduplázták az őrséget. Az elővigyázati intézkedésekben annyira mentek, hogy a vödröket kiürítésük előtt a latrinán az egyik őrmester hónapokig felkeverte. Maltert keresett bennük. Ez a szökési kísérlet sokáig izgalomban tartotta a fegyházat, de ez is elmúlt, mint minden a világon és a fegyházi élet visszatért a megszokott unalmas medrébe. Télen-nyáron félhétkor keltünk. Félnyolckor kinyitották az ajtót és mentünk a reggeliért. A reggeli néha feketekávé, néha köménymagos leves volt. A komiszkenyérből felet faszoltunk. Délelőtt felváltva sétáltunk egy óra hosszat az udvaron. Az ebéd tizenegy órakor volt. Leves, bab, krumpli vagy knédli. Knédli, ez a cseh specialitás, háromszor is volt hetenként. Egy héten kétszer húsleves is volt kb. 5 deka hússal. A csehek megették a knédlit a vöröshagymamártással, de nekünk ez az állandó »knédlizés« és »omácskázás« sehogy sem tetszett. Amikor a parancsnokság nem akarta megváltoztatni az étrendet, sztrájkolni kezdtünk. Földhöz vágtuk a knédüket a »cibulová omáčkával« együtt és három napig semmit sem ettünk, végül fel sem keltünk. Elértük azt, hogy knédli helyett burgonyát kaptunk. Az »omácskat maradt. Azt mondták, hogy az jó a tüdővész ellen. Nem tudom, nekem állandóan hasmenésem volt tőle. Munkánk nagyon kevés volt a fegyházban. Csupán néhány iparost alkalmaztak a műhelyekben, de ezek is csak a háziszükségletekre dolgoztak. Volt a fegyháznak könyvkötőműhelye és egy másik műhely, ahol öreg csízmák és bakancsok izzadságszagú bőrfoszlányaiból lábtörlőket készítettek. A bér siralmas