Popély Gyula: A Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság (1973)
A MASARYK AKADÉMIA 1937-1945 KÖZÖTT
tagság létszámáról, a vezetőség összetételéről, és közölte a vezetőségi tagok pontos lakáscímét is. A második tisztújító közgyűlés után a rendőrségi felügyelet fokozódik. 1936-tól, az Országos Keresztényszocialista Párt és a Magyar Nemzeti Párt egyesülése, valamint a nemzetiségi mozgalmak erősödése óta a csehszlovák államszervek, a pozsonyi rendőrparancsnokság, az Országos Hivatal és a Belügyminisztérium egyre gyanakvóbb szemmel és egyre bizalmatlanabbul figyelnek minden nemzetiségi megmozdulást, függetlenül annak jellegétől, valamint céljától és indító okaitól. A rendőrség 1937-től már az Akadémiával foglalkozó újságcikkeket és sajtóhíreket is figyelemmel kíséri. Főleg a PMH és a Magyar Űjság hasábjain megjelent cikkek állnak az érdeklődés központjában. Ezeket Cajkovič rendőrfelügyelő fordítgatja szlovákra a felettes hatóságok számára. A Társaság működését a rendőri felügyelet hatékonyan nem befolyásolta, mivel — egy-két esettől eltekintve — a felsőbb szervek nem avatkoztak bele az intézmény tevékenységébe. Legismertebb kivételnek a Magyar Figyelő I. évf. 1—2. számának elkobzása számít, továbbá tudomásunk van egy esetről, amikor a rendőrség nem engedélyezte, hogy a tudományos osztály egyik tagja megtartsa előadását. 1938. április végén a Társaság vezetősége hivatalosan bejelentette a rendőrparancsnokságnak, hogy május 8-án a tudományos osztály egyik rendes tagja, dr. Haiczl Kálmán előadást szándékszik tartani Érsekúj várott. Az előadás címe: „A Szent István-i állameszme." A rendőrség azonnal követelte az előadás szövegének benyújtását, és magyarázatot kért arra, miért tart a Társaság előadást vidéken, amikor az eddigi előadások színhelye mindig Pozsony volt. Az Országos Hivatalnak küldött rendőri jelentés leszögezi, hogy Haiczl előadásának szövege nem államellenes, de a Szent István-i állameszme fejtegetése mégis veszélyes lehet: ,.Bátorkodom felhívni figyelmüket dr. Haiczl »A Szent István-i állameszme« 94