Popély Gyula: A Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság (1973)

AZ AKADÉMIA MŰKÖDÉSE

ményben viselt tisztsége csak nagyobb súlyt és hitelt kölcsönözne neki."

2l):

; Szerényi személyével azért elégedetlen a rendőrség, mert kilépett a szociáldemokrata pártból, és az Egyesült Magyar Párttal rokonszenvezik. Az Iskolaügyi Minisztérium és az Országos Hivatal azonban nem vette figyelembe a rendőrparancsnokság megjegyzéseit, sem a Társaság egyes tagjainak interveniálásait, s az újonnan választott vezetőséget jóváhagyta. A tisztújító közgyűlés nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Változás nem történt, pedig csak az tudta volna fölrázni a tespedtségből ezt a kulturális intézményt. Megindult ugyan egy kristályosodási folyamat, de ez nagyon határozatlan és lassú lefolyású volt. Már a közgyűlésen felmerült a radikális tagrevízió gondolata. A gyűlés után erről egyre több szó esett a sajtóban. A Magyar Élet például — nagyon helyesen — kifogásolja a tudományos osztály fölösleges és aránytalan felduzzasztását: „Állapítsuk meg, hogy a középiskolai tanári képesítés még nem jogcím arra, hogy valaki az Akadémia tudományos osztályának a tagja legyen. Általában véve itt van a legnagyobb baj. Közel félszáz tagja van a tudományos osztálynak, de a félszáz között nincs öt olyan akadémikus, aki komoly tudományos munkát végzett volna, vagy végezne. A tények beszélnek! Dr. Orbán Gáboron és dr. Sas Andoron kívül jóformán senki sem jelentetett meg tudományos munkát. Tehát még meg sem kísérelték, hogy dolgozzanak."

2

0'

1 A közvélemény nagy része, sőt sokan a Társaság tagjai közül is Orbán elnököt okolták az Akadémia sikertelen működéséért. Ez csak részben felel meg a valóságnak; a vezetőség valamennyi tagját s részben a tagságot is el kell marasztalnunk az Akadémia csődbe jutásáért. Orbánnak sok mindent a szemére lehet vetni, főleg azt, hogy elnöki hatalmával nem vette 91