Popély Gyula: A Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság (1973)

AZ AKADÉMIA MŰKÖDÉSE

elejét annak a folyamatnak, amely kezdettől fogva a csőd felé taszította a Társaságot. A kóros tünetek özöne és a sikertelenségek sorozata ellenére sem látta be, hogy alkalmatlan az elnöki funkció betöltésére, és az 1937. január 24-i közgyűlés után sértődötten a következőket írja egyik nyílt levelében: „A Társaság egészen lekötötte minden erőmet. Most én vagyok a világ legboldogabb embere, mert hihetetlenül súlyos tehertől szabadultam meg. Sohasem kell' többé semmiféle funkció. Egész életemben tiszta voltam, a legelvetemültebb rosszindulat sem találhatott hivataloskodásomban kivetnivalót. .. Szegény jó Balogh püspököt már most is sajnálom. Ilyen jó és becsületes ember komoly, nagy érték, de mi lesz vele, ha ő is úgy megismeri környezetét, mint én!"

20

5 Igen, Orbán Gábor hat év alatt alaposan megismerhette és meg is ismerte környezetét, de környezete, a Társaság tagsága Orbánnak csak az egyik arcát láthatta. A másik arca, melynek vonásai a rendőrségnek írt jelentéseiből formálhatók meg, ekkor még ismeretlen volt, és nagyon sokáig az is maradt. 92