Kerekes György: Bethlen Gábor fejedelem Kassán 1619-1629 (Kassa. Wiko, 1943)

A vég - A kassai bíró beszéde a királyhűségről a Császár-féle pórlázadáskor

tessék. A fertályoknak (városnegyedeknek) házanként tulaj­don fegyverek legyen, élést szerezzen minden céh és minden gazda magának. Azonkívül ha kihez idegen ember megyen, vagy valamit hall, akár belül, akár kívül, bíró uramnak tar­tozzék megmondani. És viszont ha a város gyalogdobját a szegleten verni hallja, confluáljon (összegyülekezzék). Generális uram őnagyságának is a nemes község Debre­ceni Mihály, Matz Neyman, Kecskeméthy Gergely, Czibai Gáspár és Marthon Fals által üzenvén, assecurálta (biztosí­totta) őnagyságát, hogy nemcsak marhájok elvesztésével, de életek elfogyatásával is perseverálni (hűségben állhatatosan megmaradni) akarnak. Kérik őnagyságát: 1. a kaput éjjel és később semmi okból meg ne nyittassa, mert arra ugyan nem is akarnak menni, 2. hogy ami hírei jönnek, bíró urammal tudassa. A kassai bíró ez ismertetett beszédének mindjárt elején hivatkozott a Kassa környékén akkor kitört parasztlázadásra: „Hogy a bolondul és minden fundamentum (alap) nélkül fel­támadt pórság micsoda támadásokat, fölkeléseket és összecsa­pásokat cselekszik." Erős célzást tett a bíró arra az elterjedt gyanúra, hogy a parasztok háta megett más személyek és más mozgalom lappanganak. Ugyanis ezt mondja: a parasztoktól „a maguk személyekben való erejektől nem félhetnénk, de ennek hamuja alatt elrejtezkedett tüzéről igen méltán gondol­hatunk", mert akárki is megfontolhatja, „hogy nem magoktól cselekszenek". Vagyis sokan hajlandók voltak a pórlázadással kapcso­latban egy új nemzeti fölkelés szikráját gyanítani. Aminthogy a pórok vezetői remélték is, hogy az erdélyi forrongásba és I. Rákóczi György mozgalmába bekapcsolódhatnak. Ügy mint később 7 évtized múlva Esze Tamás népe II. Rákóczi Ferenc fölkelésébe. Azonban a közös baj és panasz dacára ekkor még áthidalhatatlan mélység választotta el a nemességet a néptől. A vármegyék és a falusi nép közös baja és panasza pedig az volt, hogy Bethlen halála után Eszterházy Miklós nádor e vidék fölötti királyi uralom biztosítására idegen hadakat ho­zott be Abauj, Borsod és a szomszédos megyék végváraiba. E katonák „rettenetes, vakmerő és elviselhetetlen kihágásai és zsarolásai ellen" e vármegyék közgyűlései sokszor felszó­laltak és fölterjesztést tettek. Különösen szenvedett tőlük a védtelen parasztság. Végre is a pórok a hódoltságbeli paraszt­vármegyék példájára Göncön gyűlést tartottak. Kapitányuk, Császár Péter Borsod megyei telkes gazda vezérsége alatt fegyveres szervezkedést indítottak, hogy bajaikon segítsenek. A köznemesek közül is sokan csatlakoztak hozzájuk. Abauj vm. az alispánt és 6 megyei esküdtet küldötte ki hozzájok le­csendesítésökre. 25* 387

Next

/
Oldalképek
Tartalom