Kerekes György: Bethlen Gábor fejedelem Kassán 1619-1629 (Kassa. Wiko, 1943)
Bethlen kassai kamarája - Kiadások az udvar részére
kereskedőket mindenben támogatni. De természetesen nem feledkezett meg a kincstár hasznáról sem, amelyet főképen a külforgalomban szedett harmincad-vám nyújtott. Ezt a határokon, vagy a beljebb felállított harmincadosok szedték. Igyekezett biztosítani a fejedelem, hogy e harmincadokat senki el ne kerülje. Ezért figyelmezteti a kassai kamara számvevőjét, rationum magisterét, Paysz Jánost: A kereskedők, de kivált a tőzsérség (marhakereskedők) nagyrésze nyilvánvaló nagy kárunkra „Szolnok felé csapott utat". Ezért meghagyta tokaji harmincadosának, Kürthy Györgynek, hogy 2 lovast tartson a szolnoki úton járóknak és kereskedőknek vigyázására. Rendelt nekik évi fizetésül 30—30 frtot s e felett ami bort a fejedelem tokaji udvarbírája a fejedelem borai közül pénzen akárkinek kiad, fele harmincadját nekik engedi. Vegye be ezt Kürthy György regesztomjába. Kassának és a Felvidéknek ezidőben még mindig jelentős forgalma volt Lengyelországgal. Csakhogy innen sok rossz pénz kei ült be hozzánk. Kereskedőink panaszkodtak, hogy odakint zaklatják s a helyi földesurak, hatóságok többízben megvámolják őket. Ezért Bethlen elrendelte, hogy a lengyel kereskedők járjanak be ide, nempedig a mieink oda. így a lengyelek fizessék neki a harmincadot, melyre nézve a mi városaink úgyis folyton kiváltságaik fenntartását kívánták. Csakhogy a kereskedelem nem tűri az ily korlátozásokat. Bethlen a kassai kamarai adminisztrátorhoz (Bélaváry igazgatóhoz) írt levelében csodálkozását és rosszalását fejezi ki afelett, hogy nem vigyáznak eléggé és kivinni engedik a bort Lengyelországba, holott a lengyeleknek kell érte bejönni. A kereskedőknek azonnal hirdessék ki tilalmát. A harmincadosoknak pedig tisztességek és fejek vesztése terhe alatt sürgősen parancsolják meg a vigyázást. 1 0 c) KIADÁSOK AZ UDVAR RÊSZËRE. A kassai kamara számadását az 1624—25. évről Ványay Illés fizető tiszt, pénztáros egykorú összeírásában br. Radvánszky adta ki. Ebben látjuk, hogy e két évben a kassai fejedelmi udvar részére a következő címeken fizetett ki kisebbnagyobb összegeket: az udvari ház építésére, konyhájára, adminisztrációjára, az udvarnokok fizetésére és őfelsége szük. ségletére. A XVIII. században az állami és uralkodói pénzügy még nem volt elkülönítve. Ma egészen különálló az államháztartás és udvartartás, midőn ez utóbbi céljait szolgálja a civil1 0 Ravszhoz Kolozsvár, 1627 nov. 17. Bélaváryhoz Nagyszombat, 1621 jan. 3. 347
