Kerekes György: Bethlen Gábor fejedelem Kassán 1619-1629 (Kassa. Wiko, 1943)

Bethlen küzdelme a drágaság és rossz pénz ellen - "A sok rossz pénzt úgy hozzák a borért, mint a vizet"

Midőn — írja Kraus — 1625-ben látta Bethlen, hogy a 3—4 év óta vert rossz pénz és a sok limitatio milyen zavart és szegénységet okoz a népesség, kivált a városiak és az iparosság körében, jobb pénzt veretett. Elsősorban 3 garasost, az akkori lengyel pénzhez alkalmazkodva. Továbbá az 1620 óta vert 5 pénzest 1 pfenigre, 5 apró pfeniget is egyre értékelve kivonta a forgalomból és szegénytől-gazdagtól ily értékben beváltotta. De ez új jó pénzt az idegenek, így a görögök és mások Török- és Lengyelországba vitték árukért, úgy hogy az egész tömegük eltűnt, alig maradt belőlük valami. Sokat elnyeltek az ötvösök tégelyei is. d) „A SOK ROSSZ PÉNZT ÜGY HOZZAK A BORÉRT MINT A VIZET." A XVIT. század nagy ellenreformációs harcai Európa minden országának pénzét megrontották. Az uralkodóknak úgyis meg volt a hajlamuk pénzrontással szaporítani jövedelmüket. Most háborús kiadásaik fedezése céljából is ez eszközhöz nyúltak. Nem volt ebben kivétel II. Ferdinánd, de eleinte Bethlen sem. Amint már említettük, folyton s mindjárt magyarországi uralma kezdetén panaszkodott Bethlen, hogy nem látja az ország pénzét, adóját, kénytelen a magáéból költeni. A bányák nem jövedelmeztek eleget. A harmincadbevétel is leapadt, mert a kereskedő emberek sem járnak — amint a kassai kamara 1619 novemberében írta. Háborús költségei fedezése végett eleinte kénytelen volt tehát Bethlen is gyengébb minőségű pénzt veretni. Száz év előtt 8 latos volt a pénz. Az övé már csak 4, vagyis a fele. Ennél azonban még értéktelenebbek voltak a külföldről bejövő pénzek. Kassa jegyzőkönyve rendkívül érdekes jelenetet örökít meg, mint mindenre, a pénz értékelésére vonatkozó személyes vizsgálódásáról is. Őfelsége csodálkozik, — hogy ilyen szűk a mi városunk, sem elegendő kenyeret, sem húst nem találni. Alvinczy Péter, Kassa főpapja feleié: Bizony ennek legnagyobb oka az hitvány, rossz pénzeknek közöttünk való járása. Alvinczy uram az zsebéből kivévén néhányat, őfelsége megméregette az aranymértéken, mondá: bizony rossz. Bátor (de azért) kiáltassuk a javát 4 és fél, az újat és rosszat 3 dénárra. A zavart csak növelte az a sokféle pénz, amely főképen a nagyobb kereskedelmi piacokat, így Kassát is elárasztotta. A pénzfajták és elnevezésök egész légiójával találkozunk itt. Volt: poltura, hazai és lengyel ó és új, továbbá fehér és egyfejes poltura, polturák, pótra, tura. erdélyi nagy poltura, régi barna és új öreg poltura, apró poltura; denár és pénz, ami különben egyet jelentett, mert pénzen a magyarveretű dénárt értették, volt jó ó-pénz; 302