Kerekes György: Bethlen Gábor fejedelem Kassán 1619-1629 (Kassa. Wiko, 1943)

Bethlen küzdelme a drágaság és rossz pénz ellen - Limitatio, árszabás, maximálás

minden e széles világon a polturán is szintén oly drága, mint az 5 pénzesen. A bíró uram erre „amit tudott, előszámlált s eleget menté a várost." Kijelentette, örömest limitálnak a jó pénzre, de adjanak őkegyelmék tanácsot, hogy szabadosan kimondhatják-e, hogy senki az 5 pénzest el ne vegye. De ők sok discurzus, megbeszélés után azt találták, hogy ezt kimondani nem merészelik. Alattomban meg lehetne tenni s meginteni a mesterembereket, adjanak olcsóbban mindent. A tanács azonban ez ajánlattal nem volt megelégedve. Tőlünk kiindulva — mondták — semmit magunktól kezdeni nem jó. Ökegyelmeket (az urakat) kell megkérni, írjanak és persvadálják, beszéljék rá őfelségét, hogy vesszen el a rossz pénz, így csak a jó pénz maradna fel. Ennek alapján meg lehet állapítani az árakat. S valóban Bethlen abrogáítatta, kitiltotta az 5 pénzes garast s az új, saját kassai veretű 5 latost léptette életbe. A magistrátus erre elhatározta, hogy a küszöbön lévő ünnepek után kihirdeti. Addig is a régi szép szokás szerint Szent Márton napján így taxálták az ó és új bort: az óbort adják 7 ötpénzesen, míg őfelségétől végzés jön, az új bort jó pénzen 16 dénárért.

7 Még a következő (1626) év tavaszán is a limitatióval küszködnek. Bethlen végre dűlőre akarta vinni a dolgot. Kassát értesíti Prinyi (Perényi) Ferenchez intézett rendeletéről, hogy a vármegyéktől bizonyos főembereket összehíva minden árukat, marhát méltó és érdemes árára limitáljanak. Ez árszabást küldjék be hozzá, helyben hagyja. Tartsa meg mindenki, megszegőit büntessék meg.

8 Kassa jegyzőkönyvében olvassuk, hogy e parancsára csakugyan összegyűltek a vármegyék és városok Kassán, hogy a műszerszámok (készítmények?) és művesek állapotját s a pénz dolgát is eligazítsák. E limitálással az életszínvonal fenntartását célozta, de a folytonos pénzromlás, a mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi cikkek háborús drágulása miatt nehezen ment. A tanács Almássyt, Koncsikot és Wass uramat küldte ki. A limitató meg is volt, de nem akarták megtartani. Lang János bíró a tanácsban panaszkodott, hogy a „limitatio (megtartása) végett szörnyen búsítanak az emberek és ki tudja, mi lehet belőle". Bélaváry is üzent, hogy aszerint adjunk mindent, különben kénytelen megírni őfenségének: „Mi rajtunk — úgymond a bíró — azért igen fog az átok, hamarább hogy sem mint máson." A tanács nem kívánta magára haragítani Bethlent. Inspektorokat, felügyelőket rendelt ki Hansz Marfelner, Kolozsvári Szabó Márton, Mattes Neumann, Debreceni Mihály deák sze. 7 1625 dec. 9., 16. és 23. 8 Szeben, 1626 ápr. 5. K. lt. 6121. 298