Kerekes György: Bethlen Gábor fejedelem Kassán 1619-1629 (Kassa. Wiko, 1943)

A fejedelem érintkezése a város vezetőségével és polgáraival - A kölcsönös bizalom és előzékenység

korholást, söt fenyegetőzést, mert tudta, hogy ennek semmi súlyos következménye nem lesz. Tudta, hogy a fejedelemtől híveivel szemben messze van minden megtorlás, bosszúállás. Sőt, amidőn a buzgólkodó generális és kamarai igazgató a város falvainak lefoglalásával fenyegetőzött, a tanács ezt is csak az ő túlbuzgóságuknak tulajdonította. Éppen ezért őket visszafenyegette: meglátják majd, hogy mit fognak akkor tenni. E felfogásukból következett, hogy ily esetekben teljes bizalommal egyenesen a fejedelemhez fordultak engedékenységért s amit ,,megtehettek", azonnal teljesítették is, ha kölcsönből is. így mindvégig,az egész tíz év alatt megmaradt őfelsége és a város közt a barátságos érintkezés. Amikor Bethlen üzenetében barátságosan szalutálta őket, bíró uram (Varannay) szépen megköszönte őfelsége köszöntését. Ahányszor bejött Kassára, minden alkalommal ünnepélyesen fogadták, éléssel és ajándékokkal kedveskedtek neki. Lakodalmára a Lőcsei-házat rendelkezésére bocsátották, udvartartásában is sokszor segíségére voltak. Házat, rétet, majort átengedtek szükségére. A városi jegyzőkönyvek szerint Bethlen csak egyszer fenyegette s intette meg a várost a kamarásokhoz írt levelében „igen rút és haragos szókkal". De nemcsak a várost, hanem az egész országot. Főkép a roppant nehezen mozgó nemességet és vármegyéket — hogy mindjárást felüljenek személyek szerint s a dicát (hadiadót) beszedjék. ,,Mert — amint írja — Istenemre mondom, egynéhányat akasztatok bennetek." Kassa azonnal összehívta a választott községet. Elhatározták, hogy minden halasztás nélkül eleget tesznek őfelsége parancsának. Pedig a haragos rendelkezés tulajdonképen rájuk nem is vonatkozott, mert ők a hadiadót, nem dica, hanem taxa néven fizették s a nemesi fölkelés is a megyéket illette. A polgárok városukat tartoztak védeni és az uralkodó táborába bizonyos számú darabantokat, zsoldos katonát adni. Még egy alkalommal — mikor lakodalma idején sok pénzre volt szüksége — üzente Bethlen a városnak, Kovács István vicekomornyikkal, később fizetőmesterrel, hogy a pénzverési járandóságot, 8—12.000 frtot, adják meg, mert „olyant cselekszik, amit maga is megbán". A város azonnal igyekszik eleget tenni, mivel pedig pénze nem volt, kölcsönt vett föl.

3 E barátságos, szívélyes és bizalmas érintkezés egymáshoz írott leveleikben is megnyilatkozik. Ennek bemutatása s Kassa v. jk. 1621 dec. 29., 1623 márc. 14., 1622 ápr. 4., 1623 márc. 14., 1620. dec. 1. és 2. 123