Kerekes György: Bethlen Gábor fejedelem Kassán 1619-1629 (Kassa. Wiko, 1943)

A fejedelem érintkezése a város vezetőségével és polgáraival - A kölcsönös bizalom és előzékenység

udvarmestere, Gáspár János jött ki a belső szobából. S udvari tanácsosai jelenlétében beszélték meg az ügyet. Ami a város és fejedelem érintkezésének hangját és modorát illeti, általában megállapíthatjuk, hogy mindig a kölcsönös, egymásiránti bizalom, figyelmesség és előzékenység keretei között mozgott. Erre vonatkozóan idézzük a város jegyzőkönyveinek kifejezéseit: Őfelsége kegyelmesen megparancsolta, kegyelmesen nekik ígérte a pénzverő ház bérletét. Könyörögni kell őfelségének. Viszont őfelsége rendelkezéseit az illetékesek rendszerint az udvariasság formái között közlik a várossal. Különösen Kovacsóczy „kanceliárius uram őnagysága" biztosítja a várost, hogy őfelsége ,,a köteles hittel" van (esküvel köteles) kegyelmetekhez. Éppen ezen figyelmes, jóviszonyra építve Bornemissza és Bélaváry azzal a fenyegetőzéssel akartak nyomást gyakorolni a városra, hogy különben jelentést tesznek őfelségének és hogy őfelsége igen neheztel a városra. Valójában azonban őfelsége a távolból is köszönti a várost. Ha Bethlen üzenetével a fejedelemasszony udvarmestere, Gáspár János a szenátus elé jött, „urunk nevében salutálta" (üdvözölte) a tanácsot. A város igyekezett is őfelsége „kegyelmességét" megőrizni. A város és fejedelme közti meleg, barátságos viszonyra jellemző, hogy midőn Bethlen a besztercebányai országgyűlésre ment, a tanács elhatározta, hogy szépen elbúcsúznak tőle. Minden jó szerencséket és Isten áldását kívánják neki s kérik, hogy róluk, szegény híveiről ne feledkezzék el, hanem kegyelmességét ezután is mutassa meg hozzájuk. Viszont egy más alkalommal őfelsége Kassáról elindulóban volt, a bíró, Lang János negyedmagával felmenvén az udvarába, őfelsége sok szóval megáldá őket. Általában rendkívül barátságosan, a várost különös kegyelméről és elbánásáról biztosítva ír a tanácsnak. Ha egyszer-egyszer keményebben megnyomta is a tollat, ezt tárgyi okból, rendelete végrehajtása végett tette. Hogy megharagudott a városra, a jegyzőkönyvek csak egyszer említik, amidőn Varannay tanácsost, szenátort pénzverőjéhez gondviselővé tette s ez minden búcsúzás nélkül ott hagyta városi tisztjét. Ekkor is nagy hódolattal jegyezték föl: Nyilvánlévő, hogy ő haragította a mi kegyelmes urunkat a respublicára.

2 Amikor teljesíthetetlen kívánságát (Kereszturnak 40.000 frton való kiváltását) terjesztette eléjök Bethlen, lojálisán kijelentette a város: mi arra elégtelenek vagyunk, őfelsége lássa. Nincs mit tennünk, mi csak ragaszkodunk őfelsége kegyelmességéhez. A nehezebb pénzügyi, pénzt sürgető esetekben is a város minden neheztelés nélkül fogadta a megrovást, 2 Kassa, v. jk. 1620. máj. 31., 1623. márc 14., 1624. máj. 3. 122