Sebestyén József, Spielberger Leo: Beneš. Egy nemzet élete, egy államférfi portréja (Bratislava. Slovenská Grafia, 1934)

Első rész: Egy nemzet napsütésben és árnyékban

mor sötétség. A politikában jogtalanság lett az úr. Gazdasági életben romlás és nyomor, a gondolatszabadság eltiprása és vallásüldözés az uralkodó planéta. Még a nyelvet is elvette a Habsburg zsarnoksága. A hivatalos nyelv a német. Az iskolák csak németül tanítanak és az ügyes politika, — különösen Mária Terézia volt nagy mester ebben — még a társadalmi érintkezés nyelvét is németre fordította. Az arisztokrácia, a városi polgárság, mindenki, aki a „társasághoz" számított, vagy legalább is ambicionálta, hogy oda tartozzék, németül beszélt. Csak a szegény kispolgár és a parasztság őrizte meg a cseh nyelvet attól, hogy a későbbi századok történelmében, mint holt nyelv szerepeljen. Ez lett a magyar nyelv sorsa is. A nagy egységes Ausztria útban volt. Csak egy kis türelem, csak haladni kell a megkezdett, jól bevált úton és akkor minden rendben lesz. Történelemmé lesz a csehek, magyarok, horvátok országa. Égő, élő, eleven valóság csak egy lesz: a szent, egynyelvű Ausztria. Intermezzo. Mária Terézia húsos, fehér keze csüggedten hanyatlott le a csipkepaplanra. Ma különösen gyötörte a betegség. Calanzoni doktor, a híres genuai felcser reggel nyolc liter vizet csapolt le a felséges asszony testéből. A nagy, felpuffadt test reménytelenül terpedt szét az ágyban. — Fiamat akarom, — parancsolta a császárnő — Józseffel kell beszélnem! A szolgálattévő kamarás elsietett. Pár pillanat múlva lábujjhegyen belépett József. 25