Sebestyén József, Spielberger Leo: Beneš. Egy nemzet élete, egy államférfi portréja (Bratislava. Slovenská Grafia, 1934)

Első rész: Egy nemzet napsütésben és árnyékban

Le sem szállt róla kerek négyszáz esztendeig. És ha most visszatekintve a múltra, megcsináljuk a mérleget, mit köszönhet a cseh nemzet ennek az uralkodóháznak és mit vett az el tőle, az eredmény egyenesen lesújtó. Az aktivumot egy mondatban foglalhatjuk öszsze: II. Rudolf császár, ez a késői humanista Prágának visszaadta régi rezidenciális fényét. Udvarában a tudósok, művészek, költők elitjét gyűjtötte össze. Tycho de Brache és tanítványa, Kepler voltak ennek az udvarnak a díszei. Prága lett a császári székhely, itt székeltek a legfőbb központi hivatalok, ideküldték diplomáciai megbízottaikat idegen országok, ide gyűltek össze a közös birodalmi gyűlésekre a magyar és osztrák rendek. Ezt adták a Habsburgok Csehországnak. Különben elvettek tőle mindent. Adót kétszer annyit fizetett a cseh királyság, mint az osztrák örökös tartományok és a törökök ellen folyó háborúk céljaira hétszer annyit áldoztak a csehek, mint Magyarország, pedig ennek volt igazán érdeke abban, hogy a törököket letörjék. Elvitték a pénzét, elvitték a kincsét. Ha végigjárjuk a bécsi császári múzeumot, megtalálunk ott mindent, amit a Habsburg birodalom történelmi emlékekben valaha is magáénak mondhatott. Megtaláljuk ott a nagyszentmiklósi aranyleletet, Atilla kincsét, a legszebb cseh gránátból készült munkákat, a belga tartomány legbecsesebb történelmi emlékeit és a lombardiai festők legszebb képeit. (Ezeket a háború után az olaszok visszakapták.) 20