Gömöry János: Az Eperjesi Ev. Kollégium rövid története (1531-1931) (Prešov. Kósch Árpád könyvnyomdája, 1933)

szavalat ne legyen. Még 1883-ban, Vandrák András tanár 50-éves tanári jubileumán is felhangzott a szlovák szó. Miután azonban a nemzetiségi kérdés közmegnyugvást keltően országosan megoldást nem nyert

18 és az 1867-ikí nemzetiségi törvényt végre nem hajtották: külső hatásokra a Kollégium életében is történtek a XIX. század végén oly dolgok, melyek a szlovákokat elkeseríthették. A szlovák önképzőkör megszűnik, a szlovák nyelvet nem tanítják, vagy ha igen (a teológián és a tanítóképzőben), ez nem elégíti ki a szlovákokat ; több teológust a szlovák kultura ápolása miatt a teológiából eltávolítanak. Az egyházkerületi közgyűléseken mindeme sérelmeket szóváteszík ugyan a liptói és árvái esperességek képviselői, de a felhangzó panaszok megértésre nem találnak. Míg ílymódon a nemzetiségi kérdés Achilles sarkává lesz az egyházi és iskolai közéletnek, addig a XIX. század másik nagy szellemi mozgalma, amelyet közönségesen francia forradalmi eszméknek nevezünk, termékenyítőleg hat a Kollégium belső életére. A szabadság, testvériség és egyenlőség eszméi, a lelkiismereti szabadság, a vallásegyenlőség, a tudományos kutatás szabadsága, amint azok az 1848: XX. törvénycikkben megvalósulnak: a Kollégium életében is hatalmasságok. A tanárok közül Greguss Mihály, majd Vandrák András első képviselői ezeknek az uj eszméknek. Mindkettő erősen pallérozott elmével, filozofikus műveltséggel és a külföldi egyetemeken szerzett széles látókörrel vezetik a szellemi megújhodás útjaira ifjúságunkat.

1

9 Különösen Vandrák András, — 39 — 4*