Gömöry János: Az Eperjesi Ev. Kollégium rövid története (1531-1931) (Prešov. Kósch Árpád könyvnyomdája, 1933)

akinek félszázados (1833—1884.) tanári működése elválaszthatatlan a Kollégium mult századbeli történetétől. A generációk egész sora került ki e hosszú idő alatt kezei közül. Miként valamikor a nagy Stoeckel Lénárt, ugy Vandrák is nagy tanítómestere volt korának. Irodalmi tevékenységét értékesnek ismerték el a külföldön és idehaza egyaránt. A M. Tud. Akadémia már mint fiatal tanárt felvette tagjai sorába. A jénai tudományegyetem 25-éves, a budapesti 50-éves tanári jubileuma alkalmából tiszteletbeli doktori címmel jutalmazta. Eperjes sz. kír. városa díszpolgárává választotta. Vandrák nemcsak nagy tudós, jeles tanár és kiváló jellem, de egyszersmind a Kollégium rajongó híve volt. Működése alatt iskolánk nagy válságon esett át. Az 1848/49. iskolai évben szünetel a tanítás. A főiskolai hallgatók, Vandrákkal élükön, résztvesznek a szabadságharcban. Az ősi épületet katonai beszállásolásokra használják fel. Az ezt követő abszolút-korszakban meg akarják fosztani az iskolát nyilvánossági jogától, de a Kollégium nemcsak megfelel a bécsi tanügyi kormány követelményeinek, hanem oly magas színvonalon marad, hogy az iskola nyilvánossági jogát kénytelenek tiszteletben tartani. Mindez, a pártfogók áldozatkészsége mellett, Vandrák András és hozzája méltó tanártársainak érdeme. E kiváló tanárok közül Hazslínszky Frigyes mint természettudós a külföldön is jólísmert név a szakkörökben. Több külföldi tudóstársaságnak és a M. Tud. Akadémiának tagja. Emlékét őrzi a gymnasium nagyszerű természetrajzi muzeuma, amelyet nagyrészben ő hozott össze és utódja, Szutórísz Frigyes, szintén kiváló természettudományi író rendezett — 40 — 4*