Gömöry János: Az Eperjesi Ev. Kollégium rövid története (1531-1931) (Prešov. Kósch Árpád könyvnyomdája, 1933)

ból — 1721-ben elhagyja őrállomásai Távozásával íélni lehet attól, hogy az iskola megszűnik. A tanárok folyton változnak és ennek egyik oka a szegénység is. A tanárokat nem fizetik s emellett a rektor évi fizetése 80 frt, a konrektoré 72 írt. A legborzasztóbb, hogy a vallásüldözés is tovább tart és nem lokalizálódik csak a város területére, sőt a vidéken még nagyobb arányokat ölt ez. A vidék tehát megbénítva, összetörve nem jöhetett az iskola segítségére. Még az előkelőbb nemesek ís állandó rettegésben élnek. Akí érdeklődni mer a faluján kívül történő események iránt, meggyanúsítják lázadással. A külföldi egyetemek látogatása pedig el van tiltva. Sok egyház lelkész és tanító nélkül marad. A nemesek nagy része áttér a katholíkus vallásra. A lelkész és pátronus nélkül maradt nép kész prédája a jezsuiták térítési szenvedélyének. Az üldözés nyomában még inkább terjed a szegénység. Az embereket leköti a mindennapi kenyér gondja, elfásulnak és megadják magukat szomorú sorsuknak.

1

7 A jezsuiták azonban így sem igen boldogulnak Eperjesen. A Kollégiumot, miután átvették, azt alaposan restaurálták. Ámde az 1719/20. iskolai évben a hatalmas épület teljesen leégett. Sok bajlódással aztán újból felépítették, nagy áldozattal annak keleti oldalát 1724-ben kiépítették; elkészült abban a nagyobb auditorium és a színház is. Sok kiadásuk mellett a lelkiekben sem lehettek Eperjessel megelégedve. Az előkelő régi polgárság elzárkózott előlük s hitéhez ragaszkodott. Dehát az önkényes templomfoglalásoknak és erőszakos térítéseknek ideje is lassanként véget ért. — 30 — 4*