Gömöry János: Az Eperjesi Ev. Kollégium rövid története (1531-1931) (Prešov. Kósch Árpád könyvnyomdája, 1933)

A sárosí nemesek közül többen, így az evangélikus Dessewffyek és Szírmayak, nagy érdemeket szereznek az osztrák örökösödési háborúban Mária Terézia trónjának megmentése körül. Az udvarban gráta perszónák s így idehaza sokat tehetnek ev. egyházuk érdekében. És erre a pártfogásra csakugyan égetően szükség ís volt. III. A magára hagyatott eperjesi ev. iskola már-már elemi iskolává sülyedt, amikor Ambrózy szuperintendens 1742. április havában Eperjesen kanonikavizítációt tartott. Látogatásának üdvös következményei voltak. Nemcsak az iskolában teremtett uj rendet, hanem, miután meggyőződött, hogy a vidék már harminc éve nem támogatja az iskolát, a nála tisztelgő Ketzer Andrást, Zimmermann Ádámot, Roth Zsigmondot, Izdenczy Jánost, Fejérváry Ádámot, Kálnássy Ferencet, Krasznecz Pált buzdító, kérő szavaival megnyeri az iskola támogatására. És csakugyan ettől az időtől fogva bámulatos kitartással, nagy áldozatkészséggel vesznek részt a sárosí urak az eperjesi iskola fenntartásában. így aztán az eperjesi Kollégium — habár eleinte zökkenésekkel — vidéki pátronusainak védelme alatt a fejlődés, sőt a felvirágzás útjára lép és ezen most már biztosan halad előre. Valóban csodálatos az iskolának ez az ujabb fellendülése. Kétségkívül nagy érdeme van ebben Fábry Gergelynek, akinek rektorsága alatt oda fejlő— 31 — 4*