Farkas Gyula: Az elszakított Felvidék magyarságának szellemi élete (Budapest. Pallas, 1927)

37 így ha néha könny borítja is el szemét, mikor népének jelenjét nézi, mint bordala, a Borkóstolás mutatja, mégis mindig újra és újra kezd bízni. Nem érti Mécs Lászlót, aki benne csak a pacifistát látja és politikai szempontból értékeli. Az ő magyar nemzeti érzése új érzés. Költészetének származási adottsága mellett másik élménytadó forrása mélyből fakadó, katholikus vallásos hite. Papi elhivatása egybeolvad benne a költőivel. Isten országát szeretné a földre varázsolni, rózsákat olt az evangéliumból, hogy szebb kegyen a föld. Gyermeki hittel hiszi, hogy ez megvalósítható, csak az embereknek kell megjavulniok az evangélium szellemében. Ezért hirdet szeretetet gyűlölet helyett, jóságot rosszaság helyett. Semmi emberi nem idegen előtte, mindent megért, s egy új, tisztult ideálizmust hirdet. Minden élménye csak keret, hogy ezt a hitvallását hirdethesse. Mindenben szimbolumot lát, szinte látomásszerűen. Metafizikai erők uralmát érzi mindenütt. Innen költészetének misztikus alaphangulata. Az utóbbi időben gyakran szemére vetették, hogy lírája egyhangúvá válik, élményekben szegény, és újabb verseiben már csak önmagát ismétli. Pedig ez tévedés. Mécs László lírája igen sokhúrú. Az érdeklődése olyan, mint egy gyermeké, mindenre kiterjed, mindenen tud csodálkozni. A legkisebb esemény fontossá lesz az ő szemében. Él ményei sokszínűek. Mint pap eljár keresztelőre, lakodalomba, temetésre. Betegeket, haldoklókat látogat. Benne él az élet nagy misztériumában. Minden esemény széles távlatokat nyer nála. Résztvesz báli éjszakákon is és el tud bolyongani egyedül a mezőkön virágokat szedve. Nem is az élményeiben van az egyhangúság, hanem abban a szemléleti módban, ahogyan a dolgokat látja. Nála az élmény kifejezése sohasem cél, hanem csak eszköz, hogy evangéliumi hitét demonstrálja, prófétai ösztönét érvényesítse. Alig van egykét könnyebb dala. mely önmagáért született volna meg. Költeményeinek ez az egyszínű célzatossága az, mely eleinte felemel, vígasztal és gyönyörködtet, később kifáraszt. Súlyos mondanivalóinak megfelelőleg szereti a széles formákat. Költeményeinek rendesen epikai keretet ad, me-