Farkas Gyula: Az elszakított Felvidék magyarságának szellemi élete (Budapest. Pallas, 1927)
26 mánya. Láttuk, hogy a felvidéki magyarság gyökeres erjedési folyamatot él át, mely még messze van a befejezéstől s melynek kimenetele ma még kétséges. Irodalmi élet ott kezdődik, ahol írók és közönség közvetlen szellemi érintkezésben vannak. A Felvidéknek vannak társadalmi egyesületei, de nincsenek írói körei. Vannak irodalmi gócpontjai, de nincsen szellemi központja. Az irodalmi gócpontok jelentősége, hatása fluktuál. Ma Kassa, tegnap Pozsony, volt idő, mikor Losonc, és lehet, hogy holnap Prága. Ez talán különösen hangzik.de a centralizáló törekvésű államalakulatban a cseh főváros mind több magyar elemet szippant fel. Itt jelenik meg a Felvidék legnagyobb napilapja : a Prágai Magyar Hirlap, itt van a politikai pártok központi irodája, prágai egyetemeken tanulnak a magyar diákok százai. Már pedig valamely város szellemi hatása attól függ, mennyi szellemi erőt tud központosítani. Egyelőre a legjelentősebb felvidéki írók elszórva élnek különböző városokban és falvakban és csak elvétve találkoznak. Mécs László Nagj Tkaposon, Tamás Mihály Beregszászon Rácz Pál Ungvárott, N. Jaczkó Olga Tárnán, Győry Dezső hol itt. hol ott, jelenleg Rimaszombatban, Márai Sándor Párizsban él. Vannak irodalmi jelenségek, de nincs egybefolyó irodalmi élet. Es mégis meg kell kísérelnj ebben a széttagolt felvidéki irodalmi életben az összefogó jegyeket megtalálni. Spranger írja : «Wer nicht den Mut hat, rationale Linien durch den Zusammenhang des Lebens zu ziehen, dem fehlt der Mut zur Wissenschaft und zum Leben». 1 így ha a felvidéki irodalmi jelenségeknek egységes nevezőre való hozása néhol talán majd erőszakoltnak is látszik, terméketlen nem lehet, ha közelebb visz megértésükhöz. Ma már különben is kezd a felvidéki irodalom arculatja a kezdet káoszából kibontakozni. Kezd megszabadulni a dilettántizmustól, mely megnehezítette objektív értékelését. Kezd kialakulni a vérbeli írók gárdája, akik nem akarnokoskodásból, hanem belső hivatásból írnak. Az irodalom művelése már nemcsak nemzeti kötelesség, hanem művészi 1 E. Spranger : Lebensformen. Halle. III. 9. 1.
