Farkas Gyula: Az elszakított Felvidék magyarságának szellemi élete (Budapest. Pallas, 1927)
27 feladat is. A közönség ízlése is kezd tisztulni. Élénk részt vett az irodalmi vitákban, szorgalmasan látogatja az irodalmi előadásokat. Izoláltsága is enyhült az utóbbi években. Ismét lehetővé vált a kapcsolat Magyarországgal. A könyv ugyan még mindig tiltott árú, ha magyar, de a cenzura szigora már nem olyan nagy, mint az első években. Felvidéki íróknak módjában áll felkeresni a budapesti írói köröket és viszont magyarországi jelentős írók is már ismételten ellátogattak Felvidékre, hogy ott előadásokat tartsanak. így egyrészt a közönség igényei megnőttek íróival szemben, másrészt az írók számára is adva van az összehasonlítás lehetősége. A felvidéki közönség és irodalom viszonyáról ennek az irodalomnak egy szellemes ismertetője azt állapította meg, hogy a közönség sokkal konzervatíveb b, mint a magyarországi, viszont az irodalom sokkal nyugtalanabbul modern, és így a kettő között áthidalhatatlan ellentét van. Ez igaz is volt a múltban, de ma már lényeges közeledés állt be. Az egymásrautaltság kényszerűsége, a közös életsors tompítják az ellentéteket és mind jobban kifejezésre juttatják a közös jegyeket. A felvidéki írókat összefűzi, hogy általában egy nemzedékhez tartoznak. Legtöbbjük még alig töltötte be a harmincadik életévét és a nagy világkatasztrófa még az iskola padjaiban találta őket. Az új életalakulás az első benyomások frisseségével hatott rájuk. Egészen új alapokon kellett új életet kezdeniök. Az egységes magyar társadalom, az egységes magyar állam életáramába még nem kapcsolódtak be. Ez annál tragikusabb volt, mert nagy részük, köztük a legjelentékenyebbek, azokhoz a nemzetiségekhez tartoznak, melyek csak a közelmúlt évtizedekben kezdtek a magyarsághoz asszimilálódni. Magyar nevük legtöbb esetben felvett költői név, családjaikat még erős szálak fűzik a tótsághoz, németséghez vagy zsidósághoz. Ilyen Mécs-Mártoncsik László, Tamás-Tvaroska Mihály, Gvory-Wallentinyi Dezső, Márai-Grosschmid Sándor, Tamás-Tomasek Lajos, EgriEisler Viktor stb. A magyar eredetűek egy része más magyar tájról került közvetlenül az elszakítás előtt a Felvidékre. Darkó István székely, Torna István újhelyi, Dobai János alföldi.
