Vargyas Lajos: Áj falu zenei élete (Budapest. Kir. Magy. Pázmány Péter Tudományegyetem, 1941)

„Magasabb˝ zene

69 Ando Károlyt külön más bandával is elhívták (tudniillik sokfelé van magyarbanda, Kovácsiban, Udvarnokiban, stb.). így játszott Körtvélyesen, Szádalmáson, Újfaluban, Tornán, Zsarnóban. Itt az áji bandával is szerepelt. Másfél év múlva nevelődött új cimbalmos, ekkor aztán Ando lett a prímás. Addig is, ha vendégeknek kellett játszani az asztalnál a daloláshoz, ő ment, ő volt a legjobb hegedűs. A banda ilyenkor nem játszott. Az ő prímássága alatt jutottak el Jánokra, Lucskára, Vendégibe, Komjátiba, Szentjakabra. Itthon az utóbbi időben nem játszottak. Nem szeretik, hogy a „cimborák parancsolnak", meg aztán így nem táncolhatnak a saját mulatságukon. (Ezért én már a mulatságon vidéki cigánybandát hallottam játszani. Sokkal rosszabbul játszanak, mint az áji magyarok. A prímáslegény át is vette a vonót, egy óráig ő játszott, akkor jobban ment.) A parancsolással különben is sok baj volt. Egyszer vidéken játszottak s a legények nem engedték abbahagyni, két óráig húzatták velük egyfolytában, bosszantásul. De akkor már kést rántottak elő: „Azt hiszitek, cigányok vagyunk!" Majdnem verekedés lett belőle. Ezért most már abbahagyják, nem veszi be a természetük. Most, hogy a prímás megházasodott, valószínűleg végleg feloszlik a banda. Pedig elég jól kerestek vele. Az egyes darabokat rendszeresen tanulták együtt. A csárdásokat d-ből játszák. Csak abban a hangnemben tudják együtt, amelyikben megtanulták, valószínűleg a bőgős és a kontrások miatt, mert a prímás és cimbalmos tudott más hangnemből is játszani. A prímás, ha külön játszott, például színdarabban kísért, vagy vendégeknek asztalnál, „másból is, g-ből, c-ből". A négy húr hangját ismerte, és hogy ezek hol vannak a többi húrokon. Ezenkívül csak a c-ét a g-húron. A kontrások még a megtanult hangnemben sem igen találták meg a harmóniába illő hangokat. Rendszerint nem is az volt a fő, csakhogy a ritmust jól kihangsúlyozzák. A prímás, a cimbalom és a bőgő megadta a harmóniát és el is nyomta a középhangokat, nem volt nagy baj, hogy a kontra néha hamis volt. A bőgőst nem hallottam játszani, mert nekik nem volt bőgőjük, mindig Falucskáról kérték kölcsön használati díj ellenében. Külön lehozatni nem volt érdemes; cigány volt a bőgős úgy is, ezeknek harmóniai érzékéről pedig van elég tudomásunk. A kontrások a mellett, hogy a harmóniákkal hadilábon álltak, nótát, dallamot játszani, egyáltalán hegedülni, elég jól tudtak. Abból, hogy kontrás és bőgős nem akadt a magyarok közt megfelelő, nem kell arra következtetni, hogy talán a harmóniai érzék általában hiányoznék közöttük. A cimbalmosé például igen fejlett volt, változatos harmóniákat alkalmazott, a mellett, hogy a hangszer technikájában is