Vargyas Lajos: Áj falu zenei élete (Budapest. Kir. Magy. Pázmány Péter Tudományegyetem, 1941)
„Magasabb˝ zene
68 gyorsan, ritmikusan játszani. De lehet ez véletlen is: éppen most nincs. Maga az a tény, hogy sok citera van és sokan szeretnek játszani rajta, azt mutatja, hogy ennek a kellemesen zúgó hangszernek állandóan megvolt a kultusza. Húzós harmonika csak egy van a faluban, az is elromlott állapotban, nem lehetett játszani rajta. Állítólag igen szépen tudott a tulajdonosa. Szájharmonikát annál többet hallottam a fonóban. Nagyon jól lehet az éneket kísérni vele. A hangszernek ez a nagy kedvelése vezetett a banda alakítására is. 1929-ben történt ez az esemény. Egy idősebb gazdának volt hegedűje még Amerikából. Muzsikálgatott magának esténkint, ez keltette fel a vágyat a későbbi prímásban, hogy hegedűlni tanuljon. Apja — jó gazda — hozott egyszer hegedűt Rozsnyóról számára. Elvitte az illető gazdához „felstimolni" és elkezdett tanulni. Később maga is megtanulta a hangolást, a boltban megkérdezte, hogy mi kell hozzá s ott elmagyarázták, hogy kell az á-síphoz felhangolni, mik az egyes húrok nevei, stb. Mikor már kezdett jól tudni, a többi legény is kedvet kapott. ,,Ando Károj oj könnyen tud hegedülni". Másoknak is került hegedű utána. Amint többen tudtak, felvetődött az „együttes" gondolata. ,,A fiúk monták, kéne bandát alakítani. Törtem a fejemet, hogy kéne." A cimbalom volt a kényes pont. „Tavasztól őszig alkudoztam a cimbalomra" egy cigánnyal. Végül megvette 150 koronáért. „Szolgáltam Bartóknál", innen volt rá pénze. Akkor már egy éve hegedült. „Fosztáskor megvettem a cimbalmot, én kezdtem rajta tanulni, adventben aztán megfogadtunk egy cigányt egy hónapra, hogy tanítsa a bandát." Kosztot és fejenkint 20 koronát fizettek, — heten voltak — így viszonyaikhoz képest elég jól megfizették a zenei szakoktatót. Ez aztán mutatta a bőgősnek, hegedűsöknek a vonókezelést, tanította, hogy „a rezgőt milyen hangból muzsikájjuk, meg a foxot megint másból, csárdát megint". Azelőtt „szabad hangból" játszottak, aho£y jött, erre a könnyítésre nem gondoltak. Cimbalmot nem tanított, „neki nem kellett mutatni, hogy milyen hangot fogjon, ő hamar felfogta", inkább a hegedűsökkel és a bőgőssel foglalkozott. Evvel később is legtöbb baj volt, nem tudott „hangot fogni". Később egy cigány lett a bőgős, ez már iobb. Egy hónap után magukban folytatták a tanulást, míg végre elérkezett a bemutatkozás ideje. Farsangban szerepeltek először otthon a mulatságban. Attól kezdve aztán egyik helyről a másikra mentek vendégszerepelni. Mindenütt kíváncsiak voltak, hogy „parasztbanda, hogy tudnak muzsikálni". Játszottak Barkán lakodalomban, (innen vittek egy lányt férjhez), Falucskán (egy tót fiú hívta meg őket), Péder, Horváti következett, közben otthon is többször játszottak.
