Vargyas Lajos: Áj falu zenei élete (Budapest. Kir. Magy. Pázmány Péter Tudományegyetem, 1941)
Variálás
Variálás. Láttuk, milyen változatos körülmények között történik a dalok továbbadása. Lehetetlen, hogy eközben változást ne szenvedjenek. Hiszen sokszor a megtanulás körülményei is olyanok, hogy nem is lehet teljesen hibátlanul, hangról-hangra megtanulni az új dalt. Többnyire csak futólag, néhányszor hallott dallamot és szöveget kell megjegyezni. Ezért már maga az átvétel is legtöbbször variálás, mégpedig kisebb vagy nagyobb, aszerint, hogy mennyi idő állott rendelkezésre a megtanulásnál. Lépten-nyomon hallja az ember: ,,Csak egyszer hallottam, már tudtam." Egy 45 éves gazda mondta legénykoráról: ,,Még az udvaron se voltam csendbe, fütyültem, vagy daloltam. Egyszer hallottam valamit, már eldaloltam." „A hangot én hamar megtalálom, egyszer valaki eldalolta, de a szöveget nem" (14 éves fiú). „Egyszer meghallottam, már én azt tudtam" (40 éves aszszony). „Ha én előttem eldanoltak egy nótát, rögtön megfogtam" (75 éves ember). Vég nélkül idézhetjük az ilyen nyilatkozatokat, mert mindenki elmondja legalább egyszer. Egyszer aztán egy öreg dalolt egy nótát, mire a fia azt mondta, hogy még sose hallotta. Ő is azt állította magáról, hogy csak egyszer kell hallania egy nótát, már tudja. Erre eldaloltattam vele az előbb hallott dalt: Valóban nagyjából megjegyezte a dallam vonalát, szerkezetét; a sorok záróhangjai, a dallam főbb iránya megvolt, csak közben a kitöltő hangokban volt itt-ott bizonytalanság. Nem volt határozott alakja, ami az ilyen bizonytalan éneklésnél gyakran megtörténik. Nagyon valószínű, hogy igen sokszor adódik olyan alkalom, hogy csak ilyen hozzávetőleges formában jegyzik meg a dalt, különösen, ha nehezebb. (A fenti tulajdonképpen egy sorból áll: A A r > Av J A.) A keretek nagyban egészben azonosak s a közbeeső hangokat az illető egyéni ügyessége vagy ügyetlensége szerint az ismert dallamfordulatok segítségével tölti ki. így jött létre a 17. pl. Ez a nóta, amelyiket a „nagyidai katona húzott a dekung mellett". Nem volt idejük úgylátszik teljesen megtanulni — biztosan csak az ismétlődő második felét hallották gyakran — nem figyelték meg, hogy a 2. sor azo-