Vargyas Lajos: Áj falu zenei élete (Budapest. Kir. Magy. Pázmány Péter Tudományegyetem, 1941)
A dal élete
36 szer az illető gazda legénytársaival mulatott a kocsmában valahol a vidéken. A szomszéd asztalnál idegen legények ültek. Megindult a vetélkedés a nótában: egyet ők kezdtek, egyet amazok. Amit tudtak, folytatták velük. Végül is előálltak evvel. „Különleges nótát tettünk rá, hogy ők nem tutták." Sokszor azonban minden különösebb magyarázat nélkül valami szituációval kapcsolatban marad meg egy-egy dal az emlékezetben élénkebben, mint más: „Még kis fiú voltam, danolta egy inas. Tudom, cseresznyézni voltunk. De azóta se hallottam soha, hogy danolták vóna." Az „Egyszer egy királyfi" történetét egy asszony kukoricában, babszedés közben tanította a leányainak, evvel a helyzettel együtt merült fel az emlékezetében. Mindezek azonban egyéni jelentőségű dolgok, melyek révén egyesek a véletlen körülmények alapján emelnek ki valamit a nagy dalkészletből, E mellett van a mindig érvényesülő általános tetszés: a legszebb, legkedveltebb dalok a legtöbb embernél ilyen külön jelentőség nélkül is megmaradnak. Mennél több embert veszünk számításba, annál kisebb jelentősége van az egyéni, esetleges körülményeknek, és annál inkább érvényesül az, ami általános. Bármi is az eredménye azonban a divatnak, a folytonos új és új hajszolásnak, annyi tény, hogy ezáltal a nemzedékek közt eltolódás keletkezik a dalkészletben. Ha a két-három éves dal már régi és nem dalolják, akkor természetes, hogy a kisebbek mindig csak a felnövekedésük idején hallhatókat veszik át, a régebbieket pedig már nem tudják, mert nem is hallják. Minden korosztály dallamkincse érintkezik egy darabig az előtte való korosztályéval, de annak egy részét — a legrégebbieket — már nem ismerik s egy új résszel már ők is tovább mennek, mikor azok már asszonyok, nem járnak fonóba, vagy el is kerülnek a faluból. Igen észrevehető ez az eltolódás, ha egy kicsit nagyobb korkülönbséget veszünk vizsgálat alá. Valósággal megszakad a kapcsolat az egyes korosztályok közt. (Leszámítva a mindent túlélő dallamokat.) Korosztályon a fiatalságnál az egy fonóba tömörült lányokat és velük egykorú legényeket kell érteni. Fonó persze nem évenként alakul. Áj ban például három fonó van. A legidősebbek 22 éves lányok és 22—26 éves legények. (Rendkívüli eset, hogy ilyen későre tolódik el a házasság, már maga ez a körülmény is idézhet elő változásokat az életben, hagyományban, ízlésben.) A középső fonó a 16 éveseké. Ez a tulaj donképeni igazi leánykor. A közbeeső évfolyamokban vagy nem volt elég lány önálló fonóra, vagy pedig szétkapkodták őket feleségnek s a maradvány ide, vagy oda beolvadt. A középsőkkel is jár két 18 éves, ezek közül az egyik egy darabig a
