Vargyas Lajos: Áj falu zenei élete (Budapest. Kir. Magy. Pázmány Péter Tudományegyetem, 1941)
A dal élete
37 nagyobbakkal volt egy bandában. Van aztán „kis fonó", az iskolából kikerült 14—15 éves lányokból. Itt t. i. nyolcosztályos elemi van a csehek óta, 14 éves korukig járnak iskolába. (Külön asszonyfonó nincs, de jobb barátnők, szomszédnők összejárnak ketten-hárman és egymásnál sorban fonnak. Ez kicsiben az, mint a fonó. Persze itt csak beszélgetés folyik, nóta, mese nagyobb közösséget kíván.) Már a három fonó közt is van eltolódás. A nagylányok ,,nemdivatos", ,,régi, de oj szép" dalai közt sok volt olyan, amit már a középsők nem tudtak. De még nagyobb a különbség, ha a 30 év körüli asszonyok dalkészletét nézzük. (Persze, csak az áji származású asszonyokét, az idegenből jöttéknél természetes, hogy van különbség. Helybeli asszony viszont nem sok van, ezért inkább embereket kellene mondani.) Itt még, ha közös is a dallam, egészen más szöveget találunk. De nagyon sok olyan dallamot is, melyet a lányok már nem ismernek. Ezek éppen az új dallamstílus régebbi darabjai, melyeket a 30 év előtti gyűjtések hoztak elő, köztük olyanok, melyeket kiadványokból, feldolgozásokból ismerünk. Ezek régiesebb fokot képviselnek az új stíluson belül, mint a lányok dalai. Ugyanez áll a 30 évesek és a 45—50 éves asszonyokra, emberekre. Ezt a folyamatot aztán keresztezi az, amelyet már jól ismerünk, hogy az öregektől állandóan tanulják a nótákat és „hangokat". Mert az egészen régi, amit sohasem hallottak, az természetesen újnak számít. Ha öreg embertől f osztás közben tanultak valami régi nótát, mondják: „Mijén jó, ez most új lesz", és hozzáfűzik: „Jobb, ha öregektől tanulunk régit, mert ami új, nem is új, nem is érdemes danolni." Ezért aztán állandóan hallja az ember az öregektől: „Mind a régi hangokat dalolik, csak elbérmálva", „A régi nótákat újítják hangokkal", „A nóta nem hal meg, mert amit 40 éve daloltak, azt megin dalolják", „Mind a régi nótát szedik elő, csak újítnak benne. Megváltoztatik a régi nótákat." (Viszont előfordul, hogy még keveslik is az öregek, amit a fiatalok tudnak az övékből: „Nem sokat tudnak ők, én már hányszor kérdeztem, hát nem tudják.") így tehát az előző korosztályok elfeledett dallamkészlete — vagyis a szelekció folytán annak csak egy része — a tanítás révén újra visszakerül. így a dallamok kiveszése nem egyenletes és gyors, hanem állandó visszaütések folytán lassú, lépcsőzetes. És későbbi korosztályok így régiesebb állapotot mutathatnak a közvetlen előttük valónál. A kiveszés folyamatát még jobban meglassítja az, hogy a szomszéd vidékek anyagával, mint láttuk, állandó a kicserélődés, ott pedig hasonló folyamatok mennek végbe. így ami itt nem újul fel, megjelenik a szomszéd faluban s elterjed a vidék többi falujában is. A „Kovács pengeti a vasat" kezdetű műdalt majdnem mindenki
