Vargyas Lajos: Áj falu zenei élete (Budapest. Kir. Magy. Pázmány Péter Tudományegyetem, 1941)

Daltanulás

26 bizonyíték, hogy a szöveg él elsősorban a tudatban: egy nagyon muzikális, jó énekes lány dalolta az egyik dallamot, először ,,Isten veled kis falum örökre" szöveggel, később pedig több más dallam után ezzel: „Csillag, csillag, de szépen ragyogol." Mikor mondtam, hogy a kettő ugyanaz, nem hitte el, de mikor többször egymásután elénekeltettem, rájött, hogy tényleg azonos a kettő. Az is a szöveg elsőbbségére vall, hogy a dallamok új szöveggel felújulnak, újra divatossá válnak. Még érdekesebb bizonyíték a szöveg fontosságára a dallam megjegyzésében a következő példa: a „Felleg borult az erdőre" kezdetű műdalt egy lány nem tudta egészen biztosan és többszöri próbálkozás után sem bírta a harmadik sorát helyesen elénekelni. (12.) „A második versét jobban tudom", — mondta s ezzel dalolva sikerült a dallam. Igen sokszor előfordul, hogy valami nehezebben vagy gyorsan megtanult dalt nem is tudnak a leírt szöveg nélkül elénekelni. Rengeteg nótát tanulnak meg úgy, hogy leírják. Sokaknak egész „nótáskönyvük" van, de nem nyomtatott — a kalendáriumok, álmoskönyvek verses lapjait is nótáskönyvnek nevezik, — hanem kézzel írott. Összeírják benne, amit tudnak. 250—300 dal is van egy ilyen füzetben. Persze, ebből le kell vonni az egy dallamra menő szövegeket, viszont az ilyen füzet sose meríti ki a tényleges tudást. Nagyon sok lánynak volt ilyen füzetbe, vagy összefűzött papírokra írt nótáskönyve, de a legények közül is soknak. Ha más nem, több noteszbe, papírdarabokra felírt sok nóta. A katonaviselteknél akad egészen rendes, bekötött nótáskönyv is. Ezeket a katonaságnál szerezték. A csehek adtak ki emlékkönyvet a katonáknak, nyomtatott képek díszítették az egyes lapokat. Ebbe aztán egymástól írták le a verseket, nótákat, vicceket és írtak bele egymásnak emléksorokat. A legnagyobb részt az ilyen könyvekben mindig a nóták tették ki. Természetesen csupa műdal: hallgatók, „Piros pünkösd napján" és hasonlók, slágerek magyarul, csehül, cseh katonanóták. Az ilyen nótáskönyveket aztán egymástól elkérik és kiírják, ami megtetszik. (Sőt a nagyrészét a katonaság alatt is egymás könyvéből írták bele.) Az egyik embernek a könyvét jelenlétem alatt kérte el egy 26 éves legény. Megnéztem, mit írt ki belőle. Ilyenfajtákat: „Mért nem szabad (hogy) szeresselek", „Mért fáj az úgy, ha te mást szeretsz", „Ami köztünk történt, az a kettőnk titka", „Piros pettyes kiskötődbe láttalak meg téged" stb. Jellemző azonban, hogy ezekből alig egykettőnek tudta a dallamát is, illetve nem is tudta, csak hallotta. Néhányat a könyvtulajdonos eldalolt, mikor hazajött a katonaságból. Az is jellemző, hogy maga a tulajdonos is a legtöbbet csak úgy tudta már, ha megnézte a könyvben a szöveget. Egy másik fiatal „ember" is katonasági füzetéből dalolt, enélkül nem tudta. Aki