Vargyas Lajos: Áj falu zenei élete (Budapest. Kir. Magy. Pázmány Péter Tudományegyetem, 1941)

Daltanulás

24 Ezeknek a kalendáriumszövegeknek a szereplése rávilágít a dallam és a szöveg viszonyára. Láthatjuk, hogy ez igen laza. A tudatos „ráhúzás" a legáltalánosabb szokás. Igen jellemző ebből a szempontból egy öreg énekesem szívessége: a felesége tudta a Csáti bíró lánya történetét, de csak a szövegét, dallamát nem. Elmondta hibátlanul az egész verset, de a dallamot sem őtőle, sem mástól nem lehetett megkapni. Legközelebbi ottlétem idején az öreg ember azzal lepett meg, hogy ,,van már annak a történetnek hangja!" és eldalolta a következő műdal-dallamra: (4.) ,,Lehet ezt másra is. Ha ez jó, akkor az a két sor, ami ott van legalul, az is éppen rám én." (5.) (t. i. ha a hosszabb dallamra énekli, akkor két sor fölösleges mrad a végén). Mondta az asszonynak: ,,Ha már a tanár úr szerette ezt a nótát, hát beszéld el nekem, majd én csinálok rá egy hangot." Ugyanő volt az, aki borbélynál hallott muzsikálni egy dallamot, megtanulta és keresett rá egy szöveget, amelyik rávisz. Énekekkel kapcsolatban is megfigyelhető ugyanez. Egy öregasszonynál rengeteg búcsúslevél volt énekszövegekkel. Nem mindnek tudták a dallamát, ilyenkor az öregasszony szólt: ,,Add csak ide, majd én keresek neki", vagy ,,Majd én megtalálom, melyikre lehet." Némi gondolkozás után aztán talált is dallamot. Itt azonban bonyolult versszak szerkezetek fordultak elő, több mint négysoros strófák, különböző szótagszámmal, úgy, hogy nem mindig sikerült teljesen a ráhúzás. Ilyenkor aztán a nem „pászoló" helyen némi erőszakot követett el a dallamon: aprózta, beletoldott hangokat, stb. Ilyen helyen aztán bizonytalanná vált a dallamvonal, a ritmus. (Az ilyen helyek, mikor megbomlik a dallam kötött formája, nyitnak rést a variálás számára.) Egyáltalán nem veszik szigorúan, hogy a dallam az ismert szöveggel le van foglalva. Ami rámegy, azt lehet arra ,,pászítani", „lehet még ere a hangra mást is". Különben is szeretik, ha egy dallamra sok szöveg van. Sokáig lehet a dalt énekelni, mégsem unalmas. „Négy sorocska, mi az? Danolóba úgy szép, ha több-több-több" — mondta egy öregasszony. Az aztán, hogy melyik nótára húznak rá sok szöveget, önkénytelenül elárulja az ízlést. Egyes kedveltebb dallamokra 15—20 vers is van. (6—7.) Ezek lehettek a legdivatosabb dalok egy időben s akkor minden hasonló szótagszámú verset arra alkalmaztak. Minthogy 11-es és 10-es szótagszámú verssor a leggyakoribb a mai népdalstílusban, azért ezeknek a kedvelt darabjaira megy a legtöbb. Egy 8-as vagy 14-es is lehet hasonlóan kedvelt, ha nincs is ilyen rengeteg vers ráhúzva, de a többi hasonló szótagszámú közül azért kiválik.